2013. október 13., vasárnap

Sherlock Holmes? (4. rész)

Sherlock Holmes? 


- Helló! Jack Harkness kapitány vagyok – lépett rögtön Clara-hoz a – még férfi szemmel is – lehengerlő idegen.
Valószínűleg Clara is így vélekedhetett, ugyanis leheletnyi elérzékenyülést vettem rajta észre, ahogy viszonozta Jack vizslató tekintetét. Az egyetlen ember, akinek azonban nem volt ínyére a dolog, az a szemét forgató Doktor volt.
- Az Isten szerelmére, Harkness, fejezd már be - s igyekezett visszakerülni a figyelem középpontjába. – Miért érzem úgy magam, mintha ez történne minden egyes alkalommal? – dühöngött magában.
- Mert úgy van – nevette el magát a kapitány, s miután kezet csókolt Clarának, a Doktorhoz fordult. – Én is örülök, hogy látlak, barátom – majd fittyet hányva az ellenséges fogadtatásra, szorosan magához ölelte.
A Doktor arca pedig egy pillanat alatt meglágyult, s rövid vonakodás után ugyan, de szeretettel viszonozta az ölelést.
- Régóta ismerik egymást? – kérdeztem Clarától.
- Igen, bár személyesen még sosem találkoztam Jackkel, de sokszor hallottam már róla. Egyszer ő menti meg a Doktort, egyszer pedig fordítva.
- Á, szóval a Doktor kezdetben lehordja a barátait, majd mikor úgy tartja kedve, megmenti azokat és kimutatja szeretetét? Hm, nem is tudom, kire emlékeztet – jegyeztem meg mosolyogva.
- A Doktor… minden. Zseniális, egyedi, rendkívüli és benne van a világ legtöbb szeretete ebben az univerzumban. Még ha ez nem is süt le róla az első alkalommal – nevette el magát.
- Nos, én is ismerek egy ilyen embert, s elhiheti, róla főképpen nem ezt gondolja elsőre az ember – jegyeztem meg.
Clara értette a célzást, s bátorítóan hátba veregetett.
- Nekem elhiheti, ha valaki, akkor a Doktor képes visszahozni Sherlockot.
- Így van, képes rá. No, persze, csak az én segítségemmel – állt elém hirtelen Jack Harkness. – Jó napot! Jack Harkness vagyok – mutatkozott be egy kacsintás kíséretében.
- John Watson. És… köszönöm a segítségét.
- Ó, igazán nincs mit. Teszem a dolgom. Szinte mindennap segítek valakinek és…
Ömlengését a Doktor szakította félbe, miközben már komolyan kezdtem elgondolkodni, hogy az ő világukban csak öntelt emberek léteznek… s hogy valószínűleg akkor Sherlockkal is ott ismerkedhettek meg.
- Jack, ha befejezted önmagad fényezését, talán elmondhatnád Johnnak, hogy miért is vagy itt, mert gondolom, kíváncsi rá – s színpadias gesztikulálásokkal átadta a szót barátjának.
- Igen, nos, John, sokáig úgy tudtuk, hogy a tér-idő repedéseket sem nyomon követni nem lehet, sem manipulálni azt, hova is vigyen egy embert. De, itt vagyok én, a Torchwood vezetője, akinek egy bizonyos ideje birtokában van egy bizonyos szerkezet, mellyel mindez megtehető. Egyszer már használtuk is – több-kevesebb sikerrel -, s úgy tervezzük, hogy most is ennek segítségével fogjuk visszahozni a barátját.
- Természetesen ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, de közös erővel úgy hiszem, képesek leszünk rá – mutatott a Doktorra.
- És el is hoztad? – kérdezte rögtön az említett személy, s amint Jack átadta neki, vizslató tekintetével pásztázni kezdte a különleges szerkezetet.
- Miért is van ez a Torchwood birtokában? – folytatta a Doktor.
- Jaj, istenem, ugyan hol máshol lehetne? Nálunk van a legnagyobb biztonságban – forgatta a szemeit Jack.
- Meghiszem azt – horkant fel a Doktor.
- Ó, Doktor, igen, valóban, ez egy tiltott szerkezet, s ha bárki tudná, hogy nálam van, valószínűleg megszűnnék létezni… bár ez nem nagyon lehetséges, szóval az örök kínszenvedéstől mentenél meg azzal, hogyha nem fecsegnéd el, és inkább megköszönnéd a segítségem ahelyett, hogy ezt is az ellenőrzésed alá akarod vonni! – csattan fel.
A Doktor arckifejezéséből kiderült, hogy igencsak meglepte ez a kirohanás, s igazán türtőztetnie kellett magát, hogy ne szóljon vissza. Rendezte arcvonásait, s mintha mi sem történt volna, folytatta a manipulátor szemrevételezését.
- Hogy indítható el?
- Képletekkel. A tér-idő mezőt írják le, s ha belegondolok, igazán egyszerűek ahhoz képest, milyen sokáig nem tudták elkészíteni.
- Mégsem te jöttél rá erre a nagy felfedezésre, ha nem tévedek – jegyezte meg epése. – Egyébként ezek hol vannak? – érdeklődött tovább a Doktor.
- A fejemben – felelte egyszerűen Jack.
- Remek, szóval te is akarsz jönni – következtetett.
- Még szép, hogy menni akarok! A Doktor pedig tudom, hogy nem szívesen vinne magával, így bebiztosítottam a helyem – magyarázta nekem és Clarának.
- Miért nem vinne szívesen? – kérdeztem rögtön.
- Azért, mert vakmerő, megbízhatatlan, nem követi az utasításokat, továbbá elég egy jelképesen halhatatlan lény az utazáshoz. Ja, és elég lett volna két emberre vigyáznom, s két ember életéért felelnem, azért – adott kielégítő választ a Doktor.
- Igen, és pont ezért imádsz velem utazni – kacsintott a Doktorra Jack.
Egy pillanatig sem zavartatta magát vagy azt, hogy nem látja őt szívesen a Doktor. Belegondoltam, vajon hány közösen eltöltött nap, utazás kellett ahhoz, hogy idáig jussanak. Az érdekes azonban az volt, hogy amennyire hasonlítottak, pont annyira voltak az ellentétei is egymásnak. Egyik pillanatban a világ legtökéletesebb párosát alkották, a másikban pedig ordítoztak egymással. Vajon az univerzum játszik velem egy kegyetlen tréfát és csak beleképzelem a helyzetbe ezeket a dolgokat, vagy tényleg olyanok, mint mi Sherlockkal? Hihetetlen ezt így kívülről látni.
Nem, mi azért ennyire nem vagyunk eltérőek. Vagy talán mégis?
- Mikor indulunk? És hogyan? – kérdeztem, hogy eltereljem gondolataimat.
- Akár három percen belül – mondta Jack.
- Ó, várjatok, meg kell néznem, hogy bezártam-e a Tardist – kapott a zsebéhez, s ismét őrült kutatásban kezdett a kulcsai után. A következő pillanatban pedig már rohant is hőn szeretett járművéhez.
- Férfiak és a játékszereik – jegyezte meg epésen Clara.
- A hogyan kérdésre pedig a válaszom, hogy rázósan. Először is, mindenki meg fogja fogni valamelyik testrészem – ekkor Clarára kacsintott, aki számomra döbbenetes módon elpirult -, majd egy sor bonyolult művelet beütése után utazunk egy csöppet, s remélhetőleg a barátja lábai előtt fogunk heverni, mikor kinyitjuk a szemünket.
- Értem, tehát csöppet sem veszélyes a dolog – mosolyodtam el. – Egyik résznél sem lehet hiba.
- Egy fikarcnyi sem – nevetett fel Jack.
- Megjöttem! – kiáltott fel a Doktor, mintha nem láttuk volna eddig is.
- Indulhatunk? – kérdezte Jack, s maga köré vont minket. - Doktor? Megnyomnád azt? – mutatott egy kék gombra.
- Ez az a sok bonyolult művelet? – érdeklődtem.
- Igen, már előre beállítottam mindent. Míg ti bájosan cseverésztetek, addig én ráhangoltam a manipulátort erre a repedésre – magyarázta.
- Mehet? – fogtuk meg mindnyájan a kezét.



Wholock új része! Remélem, elnyerte a tetszéseteket! Írjátok meg véleményeteket kommentben! :)
Legyen szép életetek!
Sok puszi:
Flóra xx




6 megjegyzés:

  1. Aww, hogy ez milyen aranyos volt. Olyan jól elveszekedett egymással a Doktor és Jack, hogy öröm volt olvasni. :D Jack meg annyira önmaga volt, hogy ahogy flörtölgetett Clarával. :P

    Nagyon tetszett, várom a végkifejletet, hogy mi lesz Sherlockkal abban a másik univerzumban, és hogy hogy fog minderre reagálni.

    Köszi, hogy olvashattam! ^^

    Puszi,
    Scale

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aw, örülök, hogy tetszett! És annak is, hogy így örül mindenki Jacknek, boldoggá tesz. :)
      Én köszönöm, hogy olvastad és írtál! :)

      Flóra xx

      Törlés
  2. Úhúhúh folytatás!
    Tényleg aranyos volt és tényleg kicsit olyan volt a Doktor meg Jack, mint Sherlock és John. Mond gyorsan magadban, hogy Jack, John, Jack, John, Jack, John "bólogatós kutya feeling"
    A Torchwoodot nemrég fejeztem be (Rohadj meg Russel Davies, rohadj meg! Biztos skorpió, egy gaz skorpió /Night Vale-s poén, én értem, menj olvasd és értsd te is/), szóval külön simogatás volt a lelkemnek, hogy említetted.
    Óh és már majdnem mindjárt ott vannak Sherlocknál! Lefogadom, hogy az közben halálra unta magát, és a szemére veti Johnnak, hogy nem jött mikor hívta.
    És hogy valamit a ficcről is mondjak: tetszett az évődése a Doktorral, jól van mindenkinek udvarolt, helyes, még mindig sajnálom Johnt, és a stílusod még mindig laza és gördülékeny.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is szeretném megköszönni, hogy az elejétől fogva nyomon követed a történetet, és mindig hagysz magad után egy kommentet, nagyon örülök neki! :) <3
      Köszönöm a dicséretet, és boldoggá tesz, hogy valaki így örül a Torchwood szálnak. :) Izgultam, mielőtt közzétettem a részt, hogy vajon sok lesz-e Jackből - az udvarlásaiból, Doktorral való évődéséből - vagy mégsem, de akkor megnyugodtam, hogy nem estem át a ló túloldalára. :)
      Köszönöm, hogy írtál!

      Flóra xx

      U.I.: Haha, ez a Jack, John, Jack, John jó lenne nyelvi gyakorlatnak is. :D

      Törlés
  3. Jee, már nagyon vártam az új részt! és most sem kellett csalódnom, nagyon élveztem, köszönöm! ^-^

    "Először is, mindenki meg fogja fogni valamelyik testrészem – ekkor Clarára kacsintott, aki számomra döbbenetes módon elpirult."
    Ezen akkorát nevettem. Nem hiába, the same old Jack... :DD

    És az is nagyon tetszett, hogy párhuzamba állítottad a Shrelock-John és Doktor-Jack párost. Csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aww, örülök, hogy nem okoztam csalódást, és tetszett! :')

      Köszönöm szépen, reméltem, hogy mosolyt csalhatok az arcotokra ezekkel ((s reméltem, hogy nem vagyok totál not humorous :D)).

      Köszönöm, hogy írtál!

      Flóra xx

      U.I.: Nagyon örülök, hogy tetszett a párhuzam a két páros között!!! :)

      Törlés