Első látásra: 17. fejezet/1. rész

- Hát, ti meg minek sugdolóztok az ajtóval? - vágott furcsa arcot.
- Mi? Az ajtóval? Ne viccelj... - nevettünk fel kényszeredetten, görcsösen markolva a kilincset.
- Hadd nézzek csak be a szobádba, Emma... - indult el felénk.
Amint kitapintottam Jennát, belöktem az ajtón, és csak reménykedni tudtam, hogy kitalál valamit.
- Emma... be szeretnék menni a szobádba! - adta ki az utasítást anya.
- Egy pillanat... csak izé, épp egy meglepetést készítünk, és nem szeretnénk, ha bárki meglátná - próbáltam kitalálni valami jó indokot.
Bentről Niall halk jajveszékelését lehetett hallani, imádkoztam, hogy anya ne hallja meg.
- Ez mi volt? - kérdezte, mikor odaért hozzám.
- Ez? Hmm... biztos Jenna nekiment az ágyamnak - nevettem fel.
Nagyon úgy tűnt, hogy egy szavamat sem hitte el, hiszen erőteljesen lefejtette a kezem a kilincsről, és benyitott a szobámba.

- Hát, itt meg mi folyik? - vágott meglepett arckifejezést, én pedig oda sem mertem nézni, hogy vajon mire gondolhat.
- Semmi, éppen csak ajándékot készítünk valakinek, és nem szeretnénk, ha bárki meglátná - adott frappáns választ barátnőm, miközben egy plüss nyulat próbált belepasszírozni egy kis dobozba.
Ahogy beléptem az ajtón, körbekémleltem. Egyedül Jennát láttam az ágyamon ülni, a fiúknak se híre, se hamva nem volt. Most itt tényleg... mi folyik?
Barátnőm gyorsan rám nézett, és az ajtó felé intett a tekintetével. Becsuktam, majd Liamet pillantottam meg, aki eddig amögött bujkált, így most ha anya hátrafordul, rögtön meglátja.
Mivel ő éppen az ablak felé tartott, hogy kikémleljen . hátha észrevesz valami furcsa dolgot -, gyorsan megfogtam Liamet, és egy halk - menj a fürdőszobába - utasítás kíséretében kitettem a szobámból. Anya épp abban a pillanatban fordult hátra, mikor bezártam az ajtót a fiú mögött.
- Nagyon furcsák vagytok, lányok... - jegyezte meg.
- Dehogy... csak nagyon izgulunk... az ajándékkészítés miatt! - feleltem.
- Ahha... - kételkedett még mindig.
Hirtelen valaki mintha szipogott volna. Gyorsan tüsszentést színleltem - én mondom, világ egyik legnehezebb dolga -, Jenna pedig köhögni kezdett.
Anya, miután halkan megjegyezte, hogy nem vagyunk teljesen normálisak, kiment a szobából.
Hallgattuk, ahogy átmegy a sajátjába, majd bezárja az ajtót. Mindketten egyszerre fújtuk ki a levegőt, majd idegesen egymásra nevettünk. Mikor a fiúk előbújtak rejtekhelyükről, már majdnem sírva fetrengtünk a földön, ők sem voltak sokkal jobb véleménnyel rólunk, mint a saját anyukám.
- Ez azért nem volt annyira vicces... - túrt megkönnyebbülten a hajába Zayn, miután kikászálódott az ágy alól.
- Csak nem féltél attól, hogy anya megtalál és darabokra tép? - tréfálkoztam, miután gyorsan átölelem.
Jenna Niallhez libbent oda, és egy puszit nyomott az arcára. A fiú erre zavartan nézett körbe, ám csak én figyeltem rájuk. Mikor találkozott a tekintetünk, bátorítósan rámosolyogtam, ő pedig boldogan tekintett vissza rám.
- Na, még így sem bújtam el egy lány szobájában soha... - mondta Louis.
- Mert máshogy már igen? - poénkodott vele Harry.
- A tiédben mindenképp - csapta le a magaslabdát.
Erre a két fiú rögtön egymást kezdte el szívatni, majd egy másodperc múlva hirtelen mindenki egyszerre kapta fel a fejét.
- Liam - suttogtuk szinte egy időben
Az ajtón körülbelül mindenki ugyanakkor akart kijutni, így az lett az eredménye, ám senki sem tudta átpasszírozni magát a többieken. Gyorsan elölről kezdtük el a mozdulatsort, a fiúk túlzásba véve az udvariasságot, jelentős karlendítésekkel megtoldva, kitettek minket az ajtón.
Elsőként én értem a fürdőszoba bejáratához, melynek ajtaja zárva volt. Halkan kopogtam, majd idegesen pillantgattam körbe, nehogy anya megint kijöjjön. Liam kinyitotta az ajtót, mire mindenki, lökdösve a másikat, bezuhant a mosdó padlójára.
- Szávlj lerl rólamnj - nyögte Harry alól Jenna.
- Jaj, ne haragudj - szabadította ki a lányt.
Amkor mindannyian feltápászkodtunk, ajtónyitódást hallottunk.
- Csömörből vederbe... - jegyezte meg elmésen Liam.
- Shhss!
Niall, aki legközelebb állt az ajtóhoz, Louis gyors intését követve, kulcsra zárta azt.
Hallottuk egymás szuszogást, a másik minden lélegzetvételét. Hiába voltunk egymáshoz passzírozva, nagyon vicces szituáció volt.
- Ilyen sem történik veletek mindennap... - jegyeztem meg félig kuncogva.
- Ráadásul nem kétszer - válaszolta Harry.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de én nagyon nem érzem jól magam ilyen kicsi helyen... ennyi ember között - jegyezte meg Niall.
- Talán nem találod örömteli dolognak, hogy hozzámérhetsz? - csodálkozott el Louis.
- De Louis, minden vágyam ez volt. Köszönöm, hogy teljesítetted - mondta ironikusan a szőke srác.
- Igazán nincsen mit, Nialler - hangjából büszkeség csengett, csak azért, hogy minket még jobban megnevettessen, és szándékosan figyelmen kívül hagyja barátja szarkazmusát.
- Nem szeretnék beleszólni, de most mi lesz? - kérdezte halkan Jenna.
Feszült csend telepedett le közénk, mikor kintről hallottuk, ahogy anya bekapcsolja a tévét, és elkezdi nézni kedvenc műsorát.

Meghoztam az új részt, remélem, tetszeni fog! :) Jó olvasást!
Továbbá köszönöm az előzőhöz érkezett kommenteket, nagyon sokat jelentenek. <3
Ha lájkolni szeretnétek a blogot a Facebookon, azt ITT megtehetitek.
LOVELOVE
Flóra xx

PS: A véleményeiteket most is nagy örömmel fogadnám... :) <3