Első látásra: 15. fejezet

- Kicsöng - tátogta a lelkes hallgatóságnak, majd feltartotta a hüvelykujját.
Uram atyám, hiszen akkor tényleg nem ők küldték! Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy azok az emberek, akik a legtöbb jót tették értem az életben, még ha nem is tudnak róla, nem utálnak.
Ahogy ez a tény mindenkinek eljutott a tudatáig, a mellettem ülő Zayn is megnyugodott kicsit, már nem feszengett és nem sütött le róla az idegesség, valamint a feszült légkör is rögtön enyhült.
Mindannyian Liamet figyeltük, ahogy ujjaival az asztalon dobog, közben pedig számolja, hány csörgés hangzott már el. A nyolcadik után én már feladtam, hogy valaha is fény derül titkos utálóm mivoltára, ám ekkor a kilencedik kicsengésre, valaki felvette.
- Hallo! - szólt bele egy ismerős hang. Hirtelen minden szem rám szegeződött, hogy rájöttem-e, ki ez a titkos idegen, ám hiába tűnt úgy, tudnom kellene, nem tudtam archoz kapcsolni a mély lányhangot.
- Hallo... Hallo... Van ott valaki? - kezdett egyre türelmetlenebb lenni az illető, mire Zayn kikapta Liam kezéből a mobilját és a tettek mezejére lépett.
Elfojtott hangon megszólalt:
- Elnézést, megtudhatnám, kivel beszélek? Lily... öhm Collinst keresem - improvizált.
- Emily Clark vagyok... és nem ismerek semmilyen Lily akárkicsodát - azzal lecsapta a telefont.
Lesokkolva pattantam fel az ágyamról.

Egyszer csak azt éreztem, hogy Jenna ölel át, majd minden utolsó embernek elmondja volt legjobb barátnőmet.
Mivel a fiúk az egészből semmit nem értettek, hogy miért váltott ki belőlem ekkora sokkhatást a leányzó neve, értetlenül néztek ránk. Louis jött rá először...
- Várjatok csak... A másik nyertes nem egy Emily nevű lány lett? - kérdezte.
- Tessék? Nem mondod, hogy ezt a csajt visszük magunkkal? - nézett rám kiguvadt szemekkel Harry.
- De - válaszolta szűkszavúan Jenna, mivel én még mindig nem voltam képes elhinni, hogy ezt tette Em.
Nagyon jól tudja, hogy mennyire szeretem Zaynt, és nemcsak azért, amilyen most velem, hanem már előtte is csodáltam mint énekes, mint ember. Továbbá arról is tudomása volt Liam korábbi elmondása szerint, hogy én vagyok a másik nyertes, így nem csoda, ha ő küldte.
Igazából sosem gondoltam volna rá... tudtam, hogy nem kedvel, ám ekkora gonoszságot még róla sem tudtam volna elképzelni.
- Em, tehetünk érted valamit? - kérdezte aggódva Niall, miközben átölelt. Hogy is feltételezhettem azt, hogy ők írtak nekem egy olyan levelet?! Nem vagyok normális.
- Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanánk neki, hogy mégis csak egy nyertes van... aki pedig te vagy? - ajánlotta fel Louis már egy félmosollyal az arcán.
Miután vége lett ennek a komor számonkérősdinek, és kiderült, ki is utál engem valójában, felszabadultam járogatott fel-alá a szobámban, miközben mindent végignézett.
- Nem... ilyet nem kérhetek... ez nagyon gonosz lenne - válaszoltam.
- Mert ő milyen volt veled? - kérdezett vissza Jen.
- Tudom... de én akkor sem bírnám ezt megtenni vele. Gondoljatok csak bele, mekkora fájdalom lenne ez számára... - magyaráztam. Mondataimat kétkedés fogadta, ráadásul igazán én sem hittem el azt, amit mondok. Annak a ténynek a tudatában, hogy az egyik fiút még meg is akarja hódítani csak azért, hogy kihasználja, lassan én is hajlottam arra, hogy elfogadjam Lou ajánlatát.
De nem. Mindenki megváltozhat, és mindenki kaphat egy második esélyt. Ha pedig valamelyiküket rosszindulatból bántaná, esetleg rájuk mászna, akkor majd ott és abba a pillanatban teszünk ellene.
- Nem tudom, honnan van neked ilyen jó szíved, de mindenképpen maradj ilyen! - mosolygott rám Harry.
- Nem vagyok én annyira jó ember - nevettem ma fel először.
- Hát, akkor mi vagy, hm? - lépett oda hozzám Zayn és felkapott a karjaiba.
Miután visszahelyezett a földre, félve néztem rá a többiekre. Hiába, hogy nem utálnak, azt sem szeretném, ha esetleg azt feltételezik, elveszem tőlük a legjobb barátjukat... ám, mikor rájuk néztem, mindannyian felhőtlenül vigyorogtak rám, ami hatalmas örömmel töltött el.
- Azt még mindig nem is mesélted, hogy miért is nem beszéltél velünk rögtön? Miből gondoltad, hogy mi képesek lennénk ilyet írni neked? - érdeklődött picit meghökkenve Liam.
- Én csak... az a helyzet, hogy tudjátok régebben megmentettétek az életemet. Mikor megtudtam, hogy egyáltalán benne vagyok a legjobb akárhányba, nem hittem el. Aztán tegnap reggel Zayn megmentett - ekkor majdnem mindenki szólásra nyitotta a száját, ám az előbb említett fiú gyorsan rájuk nézett és megrázta a fejét -, majd bejelentetették, hogy én vagyok az egyik nyertese a versenynek, mindezt a házunkban. Ezután magam sem hiszem el, mik történtek, végül ma reggel pedig ezt az SMS-t kaptam... - direkt nem néztem rá a legfőképpen érintett személyre, valamint a tőle kapott levélről sem tettem említést.
- Azt hittem, hogy megutáltatok... vagyis az egyikőtök mindenképp, amiért annyira sokat jelent nekem Zayn. Attól tartottam, hogy nem vagyok nektek szimpatikus. Továbbá egy dolgot akartam elkerülni mindenképp, ti ne vesszetek össze, hiszen tudom, mennyire szeretitek egymást... ezt pedig semmiképpen sem akartam 'megbontani' azzal, ha úgymond meggyanúsítok valakit, akár négyszemközt, akár valakit megkérdezve... - hadartam el gyorsan szívem legféltettebb titkait. Csak remélni mertem, hogy nagyon nem pirultam bele.
- Vagyis... összegezve: inkább szenvedtél magadban, mintsem minket veszekedni láss? - egyszerűsítette le meglepődve Zayn. Ezért nem mondtad el még Jennának sem?
- Igen, mert attól tartottam, hogy beszélne akkor valamelyikőtökkel... amit meg is tett - odafordultam barátnőmhöz és egy köszönömöt tátogtam oda neki. Ő csak legyintett, és boldogan nézett rám.
- Oké... tudjátok mi következik most? - tette fel a kérdést Louis.
- CSOPORTOS ÖLELÉS - kiáltotta, mire mindenki odajött hozzám.
Miután visszaült mindenki a helyére, Liam szólalt meg elsőként:
- Azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy soha, de soha nem utálnánk meg azért senkit... ezek után meg főleg téged nem, mert Zayn szeret téged... te pedig őt - mosolygott rám.
Hogy mit csinál?
- Igen, ez így van, mi vagyunk a legboldogabbak, ha a mi DJ Malikunkra rátalál a nagybetűs szerelem... - vigyorgott Louis, mire mindenki lelkesen bólogatott. Tessék?
- Na, jó, most már elég lesz - jött zavarba Zayn, és elverést imitálva kikergetett mindenkit a szobából.
Éppen kiléptem volna Jenna után az ajtón, amikor azt bezárta előttem, és visszahúzott a szobába. Leültetett az ágy szélére, majd behúzta a függönyöket.
Miközben ezt csinálta, szívem a torkomban dobogott. Hallottam, ahogy lent suttogni kezdenek, és nevetgélve jegyzik meg, mit is csinálhatunk mi idefenn, majd letelepedtek a tévé elé, és jó hangosan elkezdenek nézni egy főzőműsort.
Közben Zayn visszaért az ágyamhoz, leült mellém, én pedig csak Liam és Louis szavaira tudtam gondolni.

Ismét hoztam egy új részt, remélem elég hosszúnak találjátok! :)
Köszönöm a kommentjeiteket, rendkívül sokat jelentenek. Ha tehetitek, kérlek akár névtelenül, akár névvel, írjatok pár szót, mit is gondoltok erről a részről!
Jó olvasást, remélem tetszeni fog!
Továbbá, ha tetszik a történet, kérlek lájkoljátok a facebookos lapját is! :) ITT
LOVELOVE
Flóra xx