Első látásra: 17. fejezet/2. rész

- Sálláálllááálááá - dalolászott Niall unalmában.
- Csak érdeklődöm... tényleg, nem sietek sehova, hiszen annnnnnyira jól szórakozunk, de meddig tart ez a műsor? - érdeklődött Zayn.
- Ha ha ha - nézett rá szemét forgatva Harry.
- Körülbelül egy órás... - lomboztam le mindenkit.
- Oook - fújta ki a levegőt egy sóhajtás keretében Jenna.
- Naa, fiúk-lányok, ne depizzetek már. Inkább játsszunk valamit! - csillant fel a szeme Louisnak.
- Mégis mit? Ezen az 5x5 négyzetméternyi helyen... - kételkedett Liam.
- Téged sem a találékonyságodért szeretünk - dobott egy csókot (már amennyire meg tudott mozdulni) Lou a barátjának.
- Na, jó. Igaza van Louisnak - mire az emlegetett egyén hálásan nézett megmentőjére -, de! Mi lenne, ha esetleg megpróbálnánk kijutni? Nincs messze az erkélyajtó, és ha jól láttam, egyszerűen le lehet mászni...
- Fantasztikus ötlet, Zayn... csak az a gond, hogy az egyszerű lemászás mégsem annyira zökkenőmentes -
- Ez igaz! Még mielőtt bejöttem ide, kinéztem, hátha ki lehet ott jutni, de miután láttam, milyen magasan vagyunk, inkább a fürdőszobát választottam - mesélte Liam.
- Tök jó érzés, hogy mindenki ki akar szabadulni a lakásunkból...
- Jaj, Em, hát tudod, hogy értjük - kacsintott rám Louis, miközben a térdét sikeresen a hátamnak nyomta.
- Áú - jajdultam fel. Azért megverni nem kell - jegyeztem meg ironikusan.
- Hát, tudod, hogy szeretünk - ölelt meg fél karjával Liam, miközben a fiúk búgtak a fejünk felett.
Eközben óvatosan Zaynre néztem, attól tartva, hogy esetleg rossz szemmel nézi a félölelkezésünket, de ő csak vidáman mosolygott, majd rám kacsintott. Erre pedig sikeresen elpirultam. Természetesen a fiúk egyike ezt nem állhatta meg szó nélkül.
- Jaj, Loukám, nézd már... ezek a mai fiatalok. Nézd már, mennyire odáig meg vissza vannak egymásért... egyem is a szívüket - jegyezte meg kissé színpadias stílusban Harry, miközben meghatódva rám és Zaynre tekintgetett.
Louis folytatta barátja monológját, és egy egyperces beszédet tartott a hajadon szerelmesek pironkodásairól, valamint ifjúkori könnyen zavarbajövésükről. Természetesen Zayn, mintha nem is hallaná, mit beszélnek; mikor ránéztem, akkor is csak  féloldalasan mosolygott, és jókat derült a fiúkon, én persze pipacsvörösen álldogáltam, még csak kezemmel sem bírtam eltakarni arcom.
- Zayn üzeni, hogy oda se figyelj rájuk, és nem kell zavarba jönnöd - suttogta a fülembe Liam, mire meglepődve kaptam fel a fejem, és egy pillanatra kizártam Harry és Louis felváltva tartó szónoklatát.
És valóban... szíveket törően mosolygott rám, én pedig örültem, hogy két oldalról 'tartanak', biztos összeestem volna.
- Na, oké. Elég lesz. Nézd már, Emma mennyire zavarban van, szerintem eleget beszéltünk róluk - mentett ki minket Niall... pontosabban engem. Bár a harmadik mondata első felét igazán kihagyhatta volna, hiszen hirtelen mindenki rám nézett, amitől én csak még inkább kellemetlen szituációban éreztem magam.
- Egyébként mi lenne, ha másról beszélnénk? - tettem fel a költői kérdést.
- Em... Em... Bocsi - nézett rám aggódó szemekkel Harry és Louis. Annyira aranyosak voltak nagyra nyílt szemeikkel, hogy rögtön elfeledtem minden korábbi kínos szavaikat.
- Semmi gond - nevettem fel.
- Látod? Cukik vagyunk, és aranyosak - tekintett barátjára Lou.
- Igen... azok - hatódott meg a göndör hajú srác is.
- Szóóóval, ott tartottunk,  hogy mi lenne, ha kinyitnánk az ajtót, kimennénk, és utána... nem tudom, kimennénk a friss levegőre, és nem itt bent fuldokolnánk? - vette át a szót Niall.
- Jó ötlet! - erre az ajtóhoz legközelebb álló Jenna hirtelen kinyitotta azt, mi pedig szépen kiestünk a folyosóra.
Hirtelen mindenki megfagyott, nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk. Mivel nem hallottunk semmilyen lentről jövő neszt, így óvatosan a lépcsőhöz lépkedtem, és megnéztem, anya mit csinál. Ahogy meg tudtam állapítani, elaludt a kanapén... Rögtön támadt egy ötletem.
Intettem a többieknek, hogy menjünk be a szobámba, mire engedelmesen követtek.
- Oké, szóval anya lenn alszik, és amint látom simán el tudnátok mögötte osonni, így - ha nem csaptok zajt, persze - ki tudtok menni az ajtón - vázoltam a tervet.
- Nem is tudom... annyira jó már itt. Költözzünk ide, hozzátok! - javasolta Louis, és gyorsan megölelt.
- Szerintem ez jó ötlet lenne... mmint az Emmáé. A Louisé is, csak... még ha Emma örülne is nekünk, főleg az egyikünknek - kacsintott rám - az anyukája, így sem nagyon szívlel minket, úgyhogy ideje indulni. Harry slusszkulcs nálad van? - érdeklődött átvéve a vezetést Liam.
- Igenis, főnök úr! - tisztelgett.
- Akkor indulás... - adta ki a parancsot a vezető.
És akkor mindenki elindult kifelé, bízva a terv sikerében.

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog! Ha kérhetnék most is hozzászólásokat, akkor kérnék, és nagyon szépen megköszönném, továbbá a korábbiakat is örömmel olvastam, nagyon sokat jelentenek!
Továbbra is lehet lájkolni az oldalt a Facebookon ---> LÁJK
LOVELOVE
Flóra xx