Első látásra: 21. fejezet/4. rész

- Mi történt Zaynnel? - ráztam meg Jenna karját, de ő barátja mellkasának dőlve pityergett lassan.
Minden erő kiment a lábamból, ám amit a szívemben éreztem, rosszabb volt mindennél. Végtagjaimat magam után vonszolva igyekeztem minél hamarabb Zayn ágyához érni, de mintha tudtam volna előre, mi vár rám, egyre lassabban lépegettem. Félve a legrosszabbtól, szinte karomat a szememet előtt tartva  mentem be, hallottam, ahogy mögöttem Harry lassan kifújja a levegőt. Egy utolsó, hatalmas lélegzetvétel után végül leengedtem karjaimat, és hirtelen Zayn mosolygó szemeivel találtam magam szemben.

-------------------------------- Zayn szemszöge ----------------------------------

- Csak nem féltél attól, hogy holtan látsz viszont, bratyókám? - derültem egy jót Liam rémültségén.
Fejemet nem bírtam mozgatni, csak a közvetlenül előttem lévő dolgokat láttam. Nevetésem éles fájdalomba torzult, ugyanis az oldalamat ért sérülés rettenetesen hasogatott.
- De hát... Jenna... akkor miért sír? - értetlenkedett megkönnyebbülten, miközben Harry már az ágyam szélén lengette lábait.
A göndör srác rendkívül megviselt volt. Egyik szeme ugyan halványan mosolygott, ám a másik sírásról árulkodott. A szeme alatti karikák sem azt üzenték, hogy viselőjük nyugodtan töltötte az éjszakákat, ez azonban Liamről is elmondható.
- Kicsit ráijeszthettem, mikor felébredtem, ugyanis minden elkezdett sípolni, ráadásul a csőtől, ami a számban volt, megszólalni sem tudtam. Próbáltam kiszedni, de lehet, hogy kissé félelmetesre sikerült a kalimpálásom. Niall vezette ki, a nővérek úgyis ki-be rohangálnak azóta - magyaráztam.
- Mindjárt visszahozom őket - ajánlotta Harry, s már kinn is volt a váróban.
- Emlékszel valamire? - kérdezte Liam.
- Nem sokra. Énekeltünk, aztán egyszer csak a földön találtam magam. Minden elsötétült... de még arra emlékszem, hogy Emma ott volt, és fogta a kezem - mosolyodtam el. - Tényleg. Ő hol van? És Louis? - kérdeztem értetlenül.
Kicsit rosszul esett, hogy én golyót kapok az oldalamba, ő pedig nincs itt, mikor felébredek... és Louis sincs. Vajon mióta lehetek eszméletlen?
Liam éppen szólásra nyitotta volna a száját, mikor Harry megérkezett Niallel és Jennával az oldalán.
- Haver, nagyon örülök, hogy ismét itt vagy közöttünk - vigyorgott Niall. - Bocsi az előbbiért, Jenna kicsit kiakadt. Azt hiszem, most borult ki nála a bili, eddig nagyon jól tartotta magát - súgta fülembe.
Miért kellett jól tartania magát?!
- Szia, Zayn. Sajnálom az előbbit, örülök, hogy te már jobban vagy - mosolyodott el halványan a lány.
Hogy ÉN jobban vagyok? Kinek kellene még jobban lennie?
- Srácok... mi történt? És hol van Emma és Louis? - kérdeztem egyre frusztráltabban.
- Még nem mondtátok el neki? - rökönyödött meg Jenna, s ezzel a mellettem lévő ágyhoz lépett, amit én sajnos nem láttam a nyakmerevítő miatt.
- Mi az? Ki van ott? - ismételgettem.
- Emma - válaszolta alig hallhatóan Harry. - A másik ágyon pedig Louis volt, addig a pillanatig, amíg néhány orvos el nem vitte lélekszakadva.
Próbáltam felkelni, hogy végre Emmára nézhessek, ám minden egyes erőltetett mozdulat fájdalommal járt. A fiúk mindig visszanyomtak az ágyba, és inkább hívtak egy nővért, hogy gurítsanak barátaim fekhelyével szembe.
Ahogy barátnőm megviselt arcára, bekötözött lábára, a karjából kilógó csövekre és a mellettem álló, aggódó arckifejezésű társaimra néztem, elfogott a jeges rémület. Legszívesebben kiáltani lett volna kedvem, ám a szám kiszáradt.
- Mi történt? - kérdeztem elhalóan, s várakozásteljesen tekintettem az előtte állókra.
- Azt mondtad, emlékszel, hogy énekeltünk, majd a földön találtad magad. Azt ugye tudod, hogy meglőttek... - kezdett bele Niall, majd bólintottam, mire rossz szájízzel kezdett visszaemlékezni a történtekre.
- Hirtelen mindenki megőrült, a közönség is ide-oda futkosott. Próbáltunk levinni téged a színpadról, ám a testőrök feljöttek, és levezettek minket. A következő percben Louis esett össze, ugyanis meglőtték karját. Megjöttek a mentősök is, de hatalmas volt a felfordulás. Emmát Jenna fogta le, de egy óvatlan pillanatban kitépte magát a karjaiból, és felrohant hozzád a színpadra. Ekkor történhetett az, amit mondtál, hogy megfogta a kezed...
- És legközelebb Emmát már hordágyon hozták le, ugyanis combon lőtték... - fejezte be a történetet kedvesem legjobb barátnője.

Remélem, tetszett az új rész!
Köszönöm a korábbi részhez érkezett kommenteket, lájkokat, ha tehetitek, kérlek most is véleményezzetek! :)
LOVE
Flóra xx

Katt? :)