Első látásra: 23. fejezet/1. rész

(Ajánlás: Miközben olvassátok a részt, nyomjatok erre a számra egy play-t. :)

Hirtelen fogalmam sem volt, hol vagy hogyan kezdjek hozzá. Mennyire avassam bele a részletekbe? Elmondjam azt is, hogy közben mit éreztem? Számat harapdáltam, miközben lelkiekben felkészítettem magam a 'nagy' beszélgetésre. Szégyenérzettel vegyes félelem kerített hatalmába, ha arra gondoltam, hogy mit fog válaszolni, hogyan reagál az általam elmesélt történetre...

- Ne tépelődj! - mosolyodott el. - Annyit és úgy mondasz el ebből az egészből, ahogy neked jól esik - mondta, és közelebb húzódott hozzám.

Karját a fejem alá helyezte, majd a fejemet a mellkasára hajtottam. Hajamat cirógatta, miközben én elhatároztam, hogy mindent megosztok vele.

-  Szerda éjszaka történt. A tavalyi év elég nehéz volt számomra, főleg úgy, hogy rögtön a tanév kezdetén meghalt a nagypapám. Egy csomó ideig nem találtam a helyem, nem tudtam mihez kezdjek, volt, hogy utána akartam menni... De ott volt nekem Jenna. És ő... Mike. Szükségem volt nemcsak egy lány, egy barátnő, hanem egy sziklaszilárd ember támaszára is, és hát... láttad már őt. Eléggé robusztus alkat, mellette biztonságban éreztem magam. Ez volt az, amire szükségem volt.

Egyre többször jött velünk - Jennával és velem -, és volt, hogy ő kísért haza, vagy vele mentem reggel suliba.  Nem volt nehéz beleszeretnem, bár így visszagondolva, barátságon és a hálán kívül mást nem nagyon éreztem... a támaszt kerestem benne. Ő pedig valószínűleg a megmentőre szoruló lányt látta bennem, akinek könnyen a bizalmába férkőzhet - jegyeztem meg keserűen.

- Februárban már egy pár voltunk, így nem volt kérdéses, hogy mit válaszolok neki, mikor májusban megkért arra, hogy legyek a párja a bálon. Úgy terveztem, hogy a bál után tiszta vizet öntök a pohárba, elmondom neki, valójában mit is érzek. Nem tartottam helyesnek, hogy szerelmemmel áltatom, miközben gyakorlatilag csak az egyik legjobb barátomat láttam benne. Ugyan nem akartam megbántani vagy elveszíteni, mégis annyi mindent kaptam tőle azokban a hónapokban, hogy nem csaphattam be.

Eljött a május, én pedig hiába, hogy féltem az előttünk álló beszélgetéstől... nagyon izgatottan vártam a bált - mondtam mosolyogva, ahogy eszembe jutott a több órás készülődésünk Jennával. 

A korábbi években egyszer sem mehettem el, ugyanis nem volt kivel, és hát egyedül be sem tudja tenni a lábát az ember. Ráadásul Jennát is elhívta egy tőlünk egy évvel fiatalabb fiú, így még jobban vártuk azt a bizonyos éjszakát.

Mike sosem késik. De tényleg. Egyébként utálok várakozni, megjegyezném - suttogtam Zayn fülébe, mire felnevetett.

Mindig néztem az órát, és vagy ugyanúgy volt beállítva az óránk, vagy nem tudom, de hogy egy másodpercet sem késett, arra a fejemet tenném. Ez alkalommal viszont más volt. Több mint tíz percet késett, és nem mintha nem bírnék ki annyit, de zaklatottan és idegesen jelent meg az ajtó előtt. Jenna és Timothy már ott voltak nálunk, így nem tudtam vele kettesben beszélni, azonban tudtam, hogy valami történt. Jenna is észrevehette, ugyanis próbálta Tim-et minél távolabb vinni tőlünk, hogy megkérdezhessem, mi a baja, ám a srác már kicsit becsípve érkezhetett hozzánk, mivel folyamatosan énekelni akart és minden létező viccet elmesélt. Így nem tehetettem mást, csak belekaroltam, és mosolyogtam, mint a vadalma.

Sosem láttam még ilyen szépnek a tornatermünket. Örökké emlékezni fogok arra, ahogy megérkeztünk, és hirtelen semmi más nem számított csak az, hogy mi négyen, mi ott vagyunk és jól fogjuk érezni magunkat ma este. Akkorra már kicsit Mike is lenyugodott, így a továbbiakban nem szenteltem a témának akkora jelentőséget, gondoltam, majd másnap megkérdem, mi történt vele.

És ezután kezdődött el... Egyszer, miután visszatértünk a mosdóból Jennával, Mike-ot nem találtuk sehol. Egy helyen nem néztük meg, a 18 éven felülieknek fenntartott bárban... mint később kiderült, ott töltötte az idejét. Jenna táncolni akart, és a mivel Tim a sok piától kidőlt, engem kért meg. Azt mondta, hogy Mike biztos csak kiment egy kicsit sétálni, vagy titokban elszívni egy cigit. Többször is rajtakaptam már - noha semmi gondom nem volt az egésszel, megígérte, hogy leszokik -, így annyiban hagytam az egészet.

Azonban miután már fél órája nem láttam sehol, szóltam Jennának, hogy kimegyek az utcára és körbenézek. Ahogy kiléptem a tornaterem ajtaján, hirtelen megcsapott az alkohol szaga és a sötétség beleivódott a bőrömbe. Féltem, bár fogalmam sem volt, miért.

Néhány berúgott felsőbb évfolyamos a kukák mögött cigizett, így a másik irányba indultam el. Halkan, majd egyre hangosabban kiáltoztam Mike nevét, ám választ nem kaptam. Éppen befordultam az épület elülső sarkánál amikor egy kéz ragadott meg. Ragacsos volt és nyirkos. Kiáltani próbáltam, de olyan erősen tartott, hogy a szám is lezsibbadt. Miközben egyre hátrább vonszolt, rúgtam, haraptam, mindent csináltam, de meg sem rezzent. Nem tudtam, hogy ki lehet a támadóm, addig a pillanatig, amíg rá nem rakott egy doboz tetejére, és nyálát a fülembe fröcsögve suttogva rám nem köszönt.

- Szia, Em, drágám! - préselte ki fogai közül a szavakat.

Megdöbbenésemben megszólalni sem tudtam. Megpróbáltam ellökni magamtól, hogy egérutat nyerjek, de még ha sikerült volna, is, gyorsabb futó volt nálam. Ha pedig sikoltozni kezdtem volna, a bentről kiáramló hangzavartól úgyse hallott volna senki semmit.

Nyálkás kezét a szoknyám alatt a combomra helyezte, és egyre fentebb csúsztatta. Kirázott a hideg. Páni félelem fogott el, egyszerre sírtam és dühödten küzdöttem. Egyáltalán nem hatotta meg, hogy hogyan érzek, egyre erőszakosabban fogdosott. Amikor a mellemet morzsolgatta a kezében, összezuhantam. Hányingerem volt attól, hogy alkoholtól mámoros állapotban ilyesmire képes, és ezt teszi velem. Ám hiába ellenkeztem bárhogyan, erőm nem ért fel az övéhez. Egyre gyengébb voltam, és ahogy a számra tapasztotta hatalmas ragacsos tenyerét, egyre kevesebb levegőhöz is jutottam. 

Azonban mikor az ujjait a bugyimhoz érintette, hirtelen tudatosult bennem, hogy mit akar. Nyilván addig is sejtettem... egyszerűen csak akkor jöttem rá, hogy tényleg képes erre. Ahogy az ujjaival végig szánkázott egyre többször a ... hányni tudtam volna.Sírtam, ütlegeltem, de ettől csak még gyorsabban csinált mindent - hirtelen elcsuklott a hangom. Zayn robotszerű mozdulatokkal törölte le az arcomról a könnyeket, amikről eddig tudomást sem vettem.

- Ezután elkezdte kigombolni a nadrágját, én pedig minden reményemet elvesztettem. Ott és akkor tudatosult bennem, hogy márpedig Mike Simmons meg fog erőszakolni. Ahogy felettem zihált, éreztem minden egyes porcikáját magamon. Éreztem, ahogy lágy, nyirkos lehelete a nyakamat csípi. Láttam, ahogy izgalomtól sugárzó szemei egyre vadabbul néznek rám. Minden idegszálam kiéleződött. És ekkor belém hatolt - Zayn felegyenesedett mellettem. Keze ökölbe szorult és nagyot csapott a kórházi ágyra. Szemében düh csillogott, én pedig összerezzentem mellette. Észrevette, ahogy reszketek, így erőt vett magán, lecsillapította az arcán kirajzolódott érzelmeket és szorosan átölelve engem jelezte, hogy itt van, és folytathatom.

 - Fájt. Rettentően fájt. Talán neki is meglepetést okozhatott, hogy mit tett, ugyanis engedett a szorításán, így akkorát sikítottam, mint még életemben sosem. Lerúgtam magamról és futottam, futottam... tőle minél messzebbre. Ahogy a terem sarkához értem, Jennába ütköztem, aki mint később kiderült, engem keresett.

Végignézett rajta, és látta, ahogy tudatosul benne minden. Tekintete megkeményedett, majd határozott lépésekkel a másik irányba vitt egy padhoz. Kába voltam, azt sem tudtam, mi történik. Felöltöztetett, hívta az apukáját, és hazavitetett minket. 

Apukájának azt mondta, hogy nálunk alszik, ő pedig a hallgatásomat annak tudta be, hogy elfáradtam a sok táncolásban. Ahogy hazaértünk, anyát kikerülve Jenna a fürdőbe vitt. Lefürdetett, és ágyba dugott. Mondanom sem kell, hogy egy percet sem aludtam. Egész éjszaka a pillantását éreztem magamon, a leheletét éreztem, és nem bírtam kiverni a fejemből azokat a vágytól izzó szemeket...

Rendkívül hálás voltam neki azért, hogy nem kérdezett semmit. Másnap azt mondta anyukámnak, hogy levisszük a kutyát sétáltatni, ám egy orvosi rendelőhöz, egy nőgyógyászhoz vitt, ahol megvizsgáltak. Nem lettem terhes, és végeredményben komolyabb fizikai sérülést sem szenvedtem. A doktornő javasolta, hogy menjek el a rendőrségre - nyilván kitalálta, hogy mi történt, és ő, hacsak bele nem egyezek, nem szólhat senkinek -, de nem válaszoltam semmit. 

Több napon át nem szóltam erről senkinek. Csak Jenna tudott róla, aki kérésemre nem mondta el még a szüleinek sem, noha ellenezte hallgatásom. Talán egy négy nappal a történtek után meséltem el anyának az egészet.

Remélem, izgalmas volt számotokra a rész, és elnyerte a tetszéseteket!

Flóra xx

KATT! :)