Első látásra: 1. fejezet

Vajon sikerülne? Alig hiszem... de Jenna annyira bízik benne, vagyis inkább bennem.
Szeretném azt gondolni, hogy meg tudom csinálni, de mi van, ha mégsem? Mi van akkor, ha elküldöm a videót, aztán olyan kommenteket írnak hozzá, hogy visszaesek abba az állapotba... abba, amibe még egyszer nem akarok...

1 hónappal korábban.

- Ne, kérlek hagyj békén! Szállj már le rólam! - kiáltoztam. Próbáltam elérni, hogy végre ne lihegjen a nyakamba, hogy ne érezzem magamon testét, de nem vagyok nagy ellenfele egy birkózó srácnak. Már csak abban reménykedhettem, hogy egy pillanatra ráeszmél, hogy mit csinál, és abbahagyja.
- Naaa! Emma, tudom, hogy te is akarod! Érzem, hogy a 16 éves, még férfit nem látott testrészeid kívánnak engem!
- Nagyon rosszul hiszed. Mike, kérlek hagyd abba! - de mondataim zokogásba fulladtak. Inkább ijedtek meg tőlem az egerek, mintsem meghalljanak a mellettünk lévő teremben táncoló diákok bármelyike. Vajon most mi lesz velem?

----------------------------------------------------------------------------------------

- Emma! Nagyon jól tudod, hogy milyen fantasztikus hangod van. Hát, nem érted, hogy muszáj megpróbálnod? Valamivel ki kell bújnod a csigaházadból és megmutatnod magad!
- Azt hiszem, mostanában eléggé megmutattam magam.
- Ne csináld ezt velem! Nagyon jól tudod, hogy értem. Azt... azt az időszakot el kell felejtened - szinte már parancsolóan kiáltott rám.
- De mi lesz, ha nem sikerül? Mi van, ha elutasítanak... megint?
- Miért utasítanának el? Igen, már most több mint ezren jelentkeztek, és igen, lehet, hogy nem te nyersz... - imádom, hogy állandóan őszinte... -, de meg kell próbálnod! Ma délután átmegyek!
Azzal sarkon fordult és elviharzott.

Be kell vallanom, hogy nem akartam hazamenni suli után. Anya még nem volt otthon, így élvezhettem volna az egyedüllétet, de sosem szerettem, habár sokszor el kellett fogadnom. Ne értsen félre senki, Jennánál jobb barátnőt nem is kívánhatnék, de valahogy üresnek érzem magam. A pszichológus, akihez a történtek után két hétig jártam, azt mondta, hogy majd elmúlik. Hát, ez még várat magára.
Ledobtam a kulcsom az asztalra, majd gyorsan megebédeltem. Anya hagyott egy üzenetet, miszerint csak estefelé jön haza, addig foglaljam el magam. Remek.
Miután írtam egy SMS-t Jennának, hogy bármikor átjöhet, úgysem lesz itthon rajtunk kívül senki, lezuhanyoztam. Mindig megnyugtatott, ahogy a vízcseppek legördülnek az arcomon és lemossák rólam a mocskot. Az ő mocskát... Nem. Rengeteg embernek megígértem, hogy jobban leszek, és így lett. Még ha belül mást is érzek, akkor sem szabad összeomlanom.

Gyorsan megmostam a hajam, és épp végeztem, mikor csöngettek. Picit vizesen ugyan - ráadásul egy szál törölközőben -, de sikeresen kijutottam a csúszós fürdőszobából és kinyitottam az ajtót.
- Hát, te még nem vagy kész? Én meg direkt siettem, hogy nehogy meggondold magad...
- Ami azt illeti, gondolkodtam...
- Nem, te csak ne gondolj semmire! - utasított. Elhoztam minden szükséges holmit, te menj, aztán szárítkozz meg, addig én beállítok mindent.
Mivel úgysem értem volna el semmit hadakozásommal, inkább követtem a parancsokat, és gyorsan megszárítottam a hajam, majd kedvenc, szerencsét hozó pólómat vettem fel, hogy legalább az esélye legyen meg annak, hogy sikerülni fog.
- Remek! Akkor skálázz egyet vagy amit ti énekesek csinálni szoktatok éneklés előtt, aztán csinálunk egy próbafelvételt és meglátjuk, az hogyan sikerül - sorolva a terv következő állomásait.

Két órával, egy sajtos pizzával és három elkészült videóval később Jenna nagyon elégedettnek látszott.
- Látod? Mondtam én, hogy nem kell mitől tartanod! - mondta csámcsogva két falat között.
- Rendben. Egyezzünk meg. Egy videót most feltöltünk a honlapra, viszont a te neveddel.
- Hogy tessék? - krákogta, miközben majdnem megfulladt.
- Ez az ajánlatom. Egyszerűen nem bírom. Megnéztem az eddigi felvételeket, és valami fantasztikusak. Sokkal jobb hangjuk van, mint nekem.
- Emma, figyelj rám. Lehet, hogy jobb hangjuk van, de azzal a kisugárzással, ami neked van, biztos, hogy nem rendelkeznek. Mikor elkezded énekelni ezt a dalt, mintha megállna az idő. Még jó, hogy nem valami pörgős számot kell felénekelni, hanem a Moments-et. Hidd el, biztos, hogy téged fognak kiválasztani.
- Kérlek, Jenna, miért baj, ha a te nevedet írjuk oda? Maximum, ha mégis sikerül, akkor majd megmondjuk, hogy igazából nem te vagy én.
Azzal elindultam a gépem felé, megnyitottam a hivatalos honlapot, kitöltöttem a szükséges információkat, megnyomtam a feltöltés gombot, és 3 perccel később már ott virított Jenna Doyle neve, ahogy a Moments című dalt énekli.