Első látásra: 18. fejezet

Rövid megfontolás után egy javaslat hatására eldöntöttük, hogy nem egyszerre trappol le mindenki a nappaliba, hanem egyenként próbálnak meg kiosonni az ajtón. Az első, aki a kísérleti patkány címet magáévá tette, Harry volt. Óvatosan, halk léptekkel indultunk el mindketten lefelé, én azért mentem le, hogyha anya esetleg felébred, el tudjam terelni a figyelmét. Szobámban ezalatt mindenki hallgatózott, Jenna egyedüli lányként próbálta kézben tartani az eseményeket, valamint néha ki-kipillantott, és élő közvetítést tartott a fejleményekről.
Ahogy a dívány mögé értünk, én az egyik fotelba huppantam le, míg ide-oda pillantgatva tartottam szemmel Harryt és az alvó személyt egyaránt. Három idegörlő perc után azonban kislisszant az ajtón, majd hüvelykujját feltartva jelezte, hogy minden oké. Ezt követően intettem Jennának, hogy küldheti a következő 'menekülőt', aki nem volt más, mint Liam.
Félmosollyal az arcán lépkedett lefelé, a korlátba kapaszkodva. Másodikként távozott, Harry már az udvaron várta. Mielőtt eltűnt volna a szemem elől azonban, visszanézett rám és integetett, továbbá egy 'nemsokára találkozunk' mondatot tátogott, mire én boldogan mosolyodtam el.
Harmadikként Louis szökdécselt le a nappaliba... igen, szökdécselt. Fittyet hányva arra, hogy anya bármikor felébredhet, halkan fütyörészve ugrándozott felém. Kezemet tördelve próbáltam lenyugtatni, de ő csak vigyorgott, és odajött hozzám.
- Szijaaaa, Em! Szombaton találkozunk, ugye? - nézett rám komoly, meggyőző tekintettel, miközben gyorsan megölelt.
- Szia, Louis! - böktem meg az oldalát, majd csendre intettem és az ajtó felé mutattam.
- És kidob... - dünnyögte magába szomorúan, s én már majdnem megijedtem, hogy esetleg komolyan megsértődött, mikor visszafordult és nevetve egy csókot dobott.
Halkan kuncogva intettem neki vissza, majd azt vettem magamon észre, hogy Zaynen kívül talán őt kedveltem meg a legjobban eddig. Mindegyik fiú személyisége annyira egyedi, hogy nem lehet bennük nem szeretni valamit. Louist lassan bátyámként kezeltem, egy olyan hóbortos, minden poénban benne levő fiúként, akire az ember bármikor számíthat. Mindig is ilyen fiútestvérre vágytam, és reméltem, hogy egyszer megismerhetem az igazi Lout. Nagyon reméltem, hogy igazi barátok lehetünk.
Miután az előbb említett személy csatlakozott a már kinn várakozó társaihoz, Zayn tartott lefelé a lépcsőn. Mikor odafordultam, érdekes szemmel nézegetett, melyet nem tudtam hova tenni. Ahogy leért, odalépett hozzám és arcon puszilt. Hirtelen anya megmozdult, mire mindketten megmerevedtünk. Nem is tudom, mennyi ideig állhatunk úgy ott, egymás kezét fogva, miközben próbáltuk kitalálni, mitévők legyünk, ám nemsokára Niall és Jenna jelent meg az ajtóban, egymásba karolva.
Szemünkkel próbáltuk jelezni, hogy még ne jöjjenek, de a szőke srác éppen barátnőm fülébe súgott valamit, mire ő elmosolyodott és picit felnevetett; cseppet sem figyeltek ránk.
Ahogy lefelé tartottak, megreccsent a lépcső, és természetesen pont ebben a pillanatban kellett elhallgatni a tévének is, így félve néztem anyára, vajon felébredt-e.
Hál' istennek semmilyen mozgást nem láttunk, így Jenna, miután észbe kapott, lesietett Niallel, gyors búcsúzás után pedig kikísérte. Már csak Zayn volt a házban, és ha őszinte akarok lenni, nem bántam volna, ha marad, hiszen lehet, hogy soha többé nem találkozunk.
- Szombaton várni fogsz, igaz? - szegezte nekem a kérdést, én pedig nem tudtam, mit feleljek.
Észrevette habozásomat, mire lehajtotta a fejét, én pedig egy borzasztó embernek éreztem magam. Kezemmel felemeltem fejét, és a szemébe néztem.
- Minden vágyam, hogy veled mehessek - feleltem.
Szerettem volna még mondani valamit, de a csengetés megakadályozott benne. Mindketten felkaptuk a fejünket, és riadtan néztünk hol az ajtóra, hol pedig az éppen felébredni készülő anyukámra.

Jó olvasást kívánok az új részhez, remélem tetszeni fog!
Köszönöm a korábbi kommenteket, ismét örülnék a véleményeteknek, nagyon jó őket olvasni, nagyon boldoggá tesz, szóval még egyszer köszönöm mindenkinek! :) <3
BeAPartOfMyWorld
LOVELOVE
Flóra xx