Első látásra: 19. fejezet/1. rész

Magam sem értem, hogy jutott eszembe az, amit tettem, de sajnos reflexből cselekedtem. Ahogy anya kinyitotta a szemét a csengő zajára, Zayn elé léptem, őt bal kezemmel gyorsan a kanapé mögé nyomtam. Lehet, kicsit erőszakos voltam, ugyanis egy 'aucs' hangot hallatott, majd felkuncogott. Egyébként annyira vicces volt a szituáció, ahogy én egy nálam minimum tíz centivel magasabb fiú előtt állok, miközben egy ülőalkalmatosság mögé lökdösöm amilyen gyorsan csak tudom, hogy majdnem én is elnevettem magam.
- Kinyitnád, kérlek? - nézett rám álmosan anya.
- Persze! - tértem vissza a valóságba, és már rohantam is ajtót nyitni. Zayn eközben próbált bekúszni a konyhába, hogy mégiscsak minél távolabb kerüljön anyukám fekvőhelyétől.
- Jaj, nekem... - fújtam ki a levegőt.
Mint kiderült csak a postás volt az, hozott pár levelet. Ő sem tudott volna jobb időpontban jönni, de tényleg. Ahogy átvettem a papírokat, öt kíváncsiskodó szempár figyelt a bokrok mögül, ami megint csak egy nagyon vicces látvány volt. Félig nevetve, félig a nevetést visszatartva csuktam be végül a bejárati ajtót, hogy ismét a benn kialakult problémával foglalkozzam.
- Ki volt az? - érdeklődött anya.
- Csak pár levél jött - legyintettem.
- Értem... Csinálok valami ennivalót, jó? - indult el a konyha felé.
- Oh, ne fáradj! - ugrottam elé. Majd én megcsinálom!
- Veled meg mi történt? Lázas vagy? - nézett komolyan, majd elnevette magát.
- Haha, köszi... - tekintettem rá vissza kicsit sértődötten, ám még mielőtt észrevenné a benn lapuló fiút, eltaszigáltam a fürdőszoba felé, mondván, majd én meglepem valamivel.
Még mindig kétkedve ugyan, de elindult a másik irányba, így megkönnyebbülve igyekeztem kimenteni Zaynt a lakásból.
Az említett személy teljesen nyugodtan lógatta a lábát a konyhapult mögött, mogyorót rágcsálva.
- Esetleg valami filmet ne tegyek be? Italt ne szolgáljak fel? - kérdeztem vidáman.
- Tessék? - válaszolt vissza kérdezve két nyammogás között.
- Hagyjuk - mosolyodtam el, miközben legyintettem.
Gyorsan odaléptem hozzá, megfogtam a kezét, és miután meggyőződtem róla, hogy tiszta a levegő, átvezettem a nappalin, onnan pedig az ajtóhoz kísértem.
- Nagyon kedvellek - suttogta a fülembe, miközben egy búcsúpuszit nyomott a számra.
- Én is téged - válaszoltam halkan, majd fájó szívvel engedtem át a kinn várakozó csapatnak.
Halk füttykoncert kíséretében lépett ki az ajtón, melyet Louis és Harry komponált a pillanat hevében. Jenna alig bírta őket csitítgatni, majd feladta, és inkább ő is a többiekkel együtt nevetett.
Mivel féltem, hogy anya esetleg meg szeretné nézni, mit is ügyködök a konyhában, egy halk, de mindenkire kiterjedő sziasztokkal - kicsit fájó szível - búcsúztam el. Barátnőm gyorsan kiszökkent Niall mellől, fel a lépcsőre, és belépett a nappaliba, mellém.
- Sziasztoooook! - dobott csókot Harry és Louis színpadiasan, majd nevetve Liam és Niall is követte a példájukat.
Már majdnem sírtunk a nevetéstől, amikor Zayn hirtelen visszajött az ajtóhoz, és egy hirtelen jött csók kíséretében, mely lendülete miatt majdnem hátraestem - valószínűleg hatalmasat is tanyáltam volna, hacsak valaki nem tartott volna erősen - belém fagyasztotta a kuncogást.
- Szia - búcsúzott el, miután elengedett.
- Mmm, szia - válaszoltam leleményességemhez mérten, miközben fülig ért a szám.
Mindezalatt Louis és Liam az 'Isn't She Lovely' dallamára, a szöveget átköltve 'Aren't They Lovely'-t énekelve, egymás vállát fogva tartottak a kocsijuk felé.

Sziaasztok! Bocsánat, hogy sokáig nem volt rész, és ez sem lett valami hosszú, de nem volt időm írni. Viszont! remélem ez a fejezet is elnyeri a tetszéseteket! :)
Véleményeteknek, kommenteknek nagyon örülnék. Továbbá köszönöm az előzőhöz érkezetteket. <3
LOVE
Flóra xx

LÁJK