Első látásra: 19. fejezet/2. rész

Miután a srácok elmentek, átsiettünk a nagyszobán, be a konyhába. Amikor anya belépett, két szorgos leányt látott, akik csak úgy sürögtek-forogtak, miközben égett a kezük alatt a munka. Nem. Csak szerettük volna, ha ezt látja. Gondolkodtunk egy darabig, mit is kéne sütni, palacsintát, valamilyen pitét esetleg, de mind túl hosszadalmas és fárasztónak tűnt. Az utóbbi két nap rengeteg erőt kivett belőlem, és ahogy láttam, Jennából is.
- Mit csináljunk? - kérdeztem egy-egy elnyomott ásítás közben.
- Aludjunk - adta ki a vezérszót barátnőm, mire elindultunk a szobámba.
Út közben összefutottunk anyával, aki csak ránk mosolygott, és egy 'valahogy sejtettem, hogy ez lesz' pillantással kísérve jó éjszakát kívánt. Ennyire látszott volna rajtunk, hogy hullaként mászkálunk a házban?
Nagyon fel lehettünk pörögve mindketten az elmúlt órákban, ugyanis ahogy elterültünk egymás mellett a franciaágyon, rögtön mély álomba merültünk.

Ahogy kipattant a szemem egy fehér szobában találtam magam, körülöttem minden csupa vér volt. Jenna a nevemet kiáltozta, miközben hisztérikusan vijjogott egy éppen érkező mentőautó. Örültem volna, ha válaszolnak, mégis mi történt, de úgy látszik, senki nem hallott meg, így kénytelen voltam felállni és körbekémlelni. Várjuk csak... miért feküdtem én a földön?
Amint felkeltem, odasiettem barátnőmhöz, kinek háta mögött Zaynt is megláttam, miközben görcsösen hintázik a földön ülve előre-hátra, őt éppen Liam nyugtatgatta. Niall sietett felém, ám minden próbálkozásom ellenére képtelen voltam szólni neki, rajtam átnézve Jennához ment oda, erősen magához szorította a zokogó lányt. Egyre inkább kezdtem kétségbe esni, főleg azt látva, hogy Harry és Louis egymásnak támaszkodva, lesokkolt arccal, némán sírva próbálják megvigasztalni a másikat.
Rögtön odarohantam Zaynhez, s Liam pillantását kerestem, hogy magyarázatot adjon a kialakult káoszra, ám ő is csak robotszerűen csitítgatta barátját, egyébként üres tekintettel meredt maga elé. Velünk szemben Jenna éppen lehajolt egy földön fekvő testhez, akiről fogalmam sem volt, hogy ki lehet. A legrosszabbtól tartva, hogy talán az egyik közeli rokonunk, gyorsan odasiettem én is. 
Ám ekkor lefagytam. A földön nem az én, esetleg barátnőm anyukáját, távoli, talán közeli rokonát láttam, hanem saját magamat. Lábam furcsán keresztezte kicsavarodott testemet, míg számból folyt a vér. Hirtelen egy fehér ruhás ember hajolt fölém, és elkezdte az újraélesztést, sikertelenül. Mikor kimondták a halál időpontját, Zayn felugrott, odarohant tetememhez és magához szorítva kérte, hogy ébredjek fel. Könnyei keresztezték az én arcomat is, vérem beterítette a fiút. 
Louis, Liam és Harry némán mentek oda hozzá, vonszolták őt arrébb, míg Niall még mindig Jenna mellett állt, a lány pedig mentsvárként kapaszkodott a szőke fiúba. 


Zihálva, könnyek között ébredtem. Lehet, hogy sikoltoztam is, ugyanis barátnőm aggódva nézett rám, miközben egy szót sem bírtam kinyögni. Annyira valósághű volt az egész álmom, hogy majdnem csodálkozva kérdeztem meg, élek-e.

Jó olvasást! Remélem, tetszeni fog. 

Köszönöm a korábbi kommenteket, nagyon jól esne, ha most is írnátok véleményt, továbbá lehet WOO-zni, illetve BOO-zni is! :)

BLOGLINK

LOVELOVE

Flóra xx