Első látásra: 8. fejezet

Öt érdeklődő szempár tekintett rám, ahogy Jenna kimondta a nevemet. Ráadásul - ez nem mintha nem lenne elég - egy kamerás fickó is felettébb különösen méregetett, majd az arcomba nyomta a kamerát. Nos... én ezzel az erővel odaléptem az ajtóhoz és bevágtam az orruk előtt.
Pár másodperc erejéig barátnőm szótlanul meredt maga elé, majd hangosan kifújta a levegőt. Odament az asztalhoz, lerakta a csészéket, visszajött hozzám és rám nézett.
- Most mit fogunk csinálni? - kérdezte.
- Hátazoénkjankségbhvgaiu - válaszoltam.
- Értem. Nos, ez az ajtócsapkodás nem feltétlenül volt jó ötlet. Ezen kívül gyorsan kapd össze magad, mert mindjárt beinvitálom őket és amellett, hogy a világ öt legszexibb pasija itt fog állni a nappalidban, valószínűleg az egészet kamerára is veszik! - mondta erősen gesztikulálva. Nos, ezzel nem nyugtatott meg.
Mielőtt azonban ellenkezni tudtam volna, kinyitotta a nemrég becsapott bejárati ajtót.
- Sziasztok! - üdvözölte őket egy félmosollyal az arcán.
- Szia... öhm, Jenna, ugye? - köszönt vissza Niall picit zavarodottan.
- Igen! - nézett rá a szőke fiúra Jenna elolvadó szemekkel, majd miután rájött, hogy hol is van, gyorsan hangnemet váltott. Gyertek csak be!
Ezzel mind az öt fiú letelepedett a kanapéra, majd utánuk a kamerás fickó is belépett a nappaliba. Ő állva maradt; végre akadt társam, aki ugyanolyan zavarodottan állt, mint én. Jenna, mintha csak a régen várt vendégei jöttek volna meg, sürgött-forgott és nemsokára öt teáscsészét tett le a fiúk elé az asztalra, akik szép sorjában megköszönték, majd - mintha a világ legjobb itala lenne - sokatmondóan elkezdték iszogatni. Így telt el körülbelül az első tíz perc, senki nem szólt egy szót sem.

A csendet Louis törte meg:
- Elnézést kérünk azért, hogy csak így betörtünk, tényleg nem akarunk zavarni, viszont... - kezdett bele.
- Te vagy az egyik nyertes! - nézett rá mindkettőnkre (valószínűleg nem értette teljesen, hogy ki nem vállalta fel a nevét) boldogan Harry.
- Rendben, azt hiszem, le kell ülnöm - nyögtem ki elhalóan, majd odabotorkáltam a fiúkkal szemközti kanapéhoz, és helyet foglaltam Jenna mellett.
Mikor felnéztem Zayn rám kacsintott. Biztos csak erőt akart belém önteni, de ezzel pont az ellenkezőjét érte el, még ha ő ezt nem is tudta.
Mindeközben Jenna szája be sem állt, elmesélte az elejétől a végéig a történetünket, hogy miért nem mertem a saját nevemmel elküldeni a videót, ám mikor ahhoz a részhez ért, hogy elmagyarázza, tulajdonképpen miért is nem bízom magamban, és miért vagyok ilyen 'lüke' - az ő szavaival élve -, félbeszakítottam.
- Elmondanátok, hogy ez mégis hogyan lehetséges? Hogyan nyerhettem, mikor becsaptalak titeket, és mindenkit? - kérdeztem egyre elhalkuló hangnemben, miközben valószínűleg kisírt szemeim sem nyújthattak valami jó összképet, miután jól megdörzsöltem őket.
- Azért nem ilyen rossz a helyzet. Attól még, hogy a barátnőd nevét használtad, mert te nem voltál elég bátor a dologhoz, még nem vagy sem rossz ember, sem kevésbé jó énekes, így - miután láttuk a videódat - semmi sem állhat annak az útjába, hogy te legyél az egyik nyertes - mondta Liam.
- Ez így van - bólogattak helyeselve mind a négyen.
Éreztem, hogy mindjárt elsírom magam, talán az egész napos hajcihő miatt, talán csak emiatt, nem tudom. Azt viszont igen, hogy semmiképpen sem akartam előttük zokogni.
- Nagyon szépen köszönöm! - próbáltam kifejezni azt, amit érzek, de nem hiszem, hogy sikerült.
- Igazán semmiség, nagyon szépen énekelsz - válaszoltam Harry.
Jenna ezt a pillanatot választotta arra, hogy újra körbekínálgassa a teát, így én kisurrantam a mosdóba, hogy rendbe tegyem magam... már amennyire lehet. Megmostam hideg vízzel az arcom és átfésültem a hajam.
Kifelé jövet azonban szabályosan belefutottam Zaynbe. Hátratántorodott, majd miután az én súlyom is ránehezedett instabil testére, hátraesett. Én pedig rá.
Rögtön megpróbáltam felállni, ám ez nem sikerült, mivel lábunk összekulcsolódott az esés közben, így legördültem róla. Egymás mellett feküdtünk, miközben azon gondolkodtam, hogy most mégis mi fog történni.


Köszönöm szépen a sok pozitív visszajelzést, annak különösen örültem, hogy több komment érkezett, mint amennyit 'kértem', amiből azt remélem következtetni, hogy nem csak azért írtok, mert én azt kérem, hanem magatoktól is tetszik annyira, hogy ezt leírjátok, ami hatalmas öröm számomra. Nagyon a szívemhez nőtt ez a kis történet, és bocsánat, ha nem tudok válaszolni olyanra, hogy xy-nal mi lesz, mi lesz a vége, ugyanis még én sem tudom :)
Remélem ez a rész is tetszeni fog, és ismét kérhetek 7 kommentet! :)) <3
Legyen szép életetek!
Flóra xx