Első látásra: 19. fejezet/3. rész

Nem tudom, szerencsémre-e vagy nem, mindenesetre minden egyes apró részlet mintha beleégett volna az emlékezetembe. Szóról szóra elmondtam, hogy mit álmodtam Jennának, aki aggódva hallgatott végig. Mikor végeztem, már kevésbé patakzottak a könnyeim, kevésbé voltam feldúlt, így megpróbáltam visszaaludni. Annyira vágytam az ágy jóleső biztonságot adó melegére, ám sehogy sem sikerült leküzdenem démonjaimat.
Csodálkozva gondoltam bele, hogy tulajdonképpen máskor is álmodtam már rosszat, de ennyire még egyik sem viselt meg még sosem.
Barátnőm halkan szuszogott mellettem, így egy kis idő múlva, valahogy nekem is sikerült annyira lecsillapodnom, hogy az álmok világába ténferegjek vissza.

Másnap reggel megviselten keltem fel. Noha hét ágra sütött a nap, semmi kedvem nem volt felöltözni, iskolába menni, és átvészelni a pénteki forgatagot. Bár mint kiderült, ennél jóval nagyobb gondok vártak rám.
Mivel Jenna még mindig szunyókált, és amúgy sem volt első óránk, nem ébresztettem fel a szokásos 'hideg vizet öntök a nyakadba' módszerrel. Halkan kisomfordáltam a konyhába, ahol egy kisebb sokkhatás ért.
Anya szúrós szemmel nézett rám, miközben három napilap hevert előtte az asztalon, egymáshoz képet tökéletesen kimért távolságban.
- Ülj le - mondta szárazon.
És ekkor megláttam a címlapokat. A hirtelen jött döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam, így csak leforrázva ültem a székemen, legszívesebben elsüllyedtem volna.
Mindhárom kép Zaynt ábrázolta...., ahogy velem csókolózik a házunk előtt. Miközben fogalmam sem volt, mit mondjak vagy tegyek, megérkezett Jenna is. Valószínűleg érzékelte a feszültséget, ugyanis csak odasétált mögém, és belelesett az újságba a vállam fölött. Gyakorlatilag hallani lehetett, ahogy leesik az álla és életében először, nem tudta, mit reagáljon.
- Lapozz a cikkhez! - utasított anya. Még mindig nem túl barátságosan.
Kissé remeg kezekkel kerestem ki a megfelelő oldalt, majd barátnőmmel a hátam mögött, faltuk a szavakat. Tulajdonképpen mindent leírtak. Kiderítették, ki vagyok, melyet nem is siettek eltitkolni, továbbá azt is megtudták, hogy én vagyok az egyik nyertese a versenynek. Máris találgatások indultak el, vajon csak azért van-e ez a kerettörténet, hogy Zayn nyugodtan magával vihessen egy kiskorút a turnéra, vagy tényleg tudok is énekelni? Én csak azt nem értettem, hogy hogy nem vettünk észre a fotóst?!
Ugyan csak egy cikket olvastam el, de már a gyomrom is felfordult. Amit én olyan szépnek, és hihetetlennek éreztem, azt ők szárazon közölték az egész világgal. Szép péntek reggel.
Nem sokkal később kiabálást hallottunk kintről, valamint jó páran csöngettek is. Ahogy kinéztünk az ablakon, láttuk, hogy több újságíró szeretne bejutni a házba, hogy interjút készítsenek velünk. De miért?
Közben anya arca mintha kicsit megenyhült volna, ahogy látta a sajtót konkrétan letáborozni az ajtónk előtt, haragját inkább feléjük irányította, amit én egy cseppet sem bántam. A gond csak az volt, hogy ki sem tudtunk jutni a házból. Jennának haza kellett volna mennie, hogy aztán időben beérjünk a suliba. Mivel egyikünknek sem volt jobb ötlete egyelőre, eltorlaszoltuk az ajtót miután szépen megkértünk mindenkit a távozásra (amit persze nem tettek meg), majd elkezdtünk készülődni.
Barátnőm gyorsan írt egy-egy SMS-t a fiúknak, ám mint megtudtam, Zayn már két üzenetet így is küldött nekem kora reggel. Az egyikben felkészített a képekre, ugyanis őt már a menedzsere értesítette, a másikban pedig kért, hogy ne menjek sehova. Sehova? Na, nem. Nem mintha  iskolamániás lettem volna, de csak azért mert csókolóztam vele, nem fogom bezárni magam a házba... plusz anya sem repesne az örömtől. Így naivan azt gondolva, hogy csak mi fújjuk fel ezt az egészet, és rajtunk kívül alig pár embert érdekel ez az egész, csak kicsit idegesen pakoltunk be a táskánkba és később indulásra kész állapotban várakoztunk anyára, aki rögtön meg is érkezett.
- Ezzel még ez nincs lerendezve - közölte, majd az 'ezért még számolunk' arckifejezéssel felvértezve nyitotta ki az ajtót.
Ekkor elszabadult a pokol.

Egyszerűen fel nem foghatom, miért olyan fontos hír az, ha egy zenekar énekese megcsókol egy lányt. Oké, hogy az első alkalommal írnak róla, de a címlapon?! Ráadásul az egész élettörténetemet közölni kell a nagyvilággal? Igen, ez így akkor esett le, mikor egy mikrofonos pasi szájbavágott, de úgy, hogy felszakadt a szám. Két testőröm - anya és Jenna - két oldalról próbálták lerázni a fotósokat, riportereket, ám egyikük mindig elém ugrott. Többször az oldalamba könyököltek, miközben nevemet kiáltozták, és kérték, hogy meséljek a Zaynnel történtekről. Tessék? Most komolyan tőlem kérnek interjúkat, engem követnek az iskoláig az újságírók? Én csak egy átlagos lány vagyok... miért velem, és egyáltalán ezzel az egész üggyel foglalkoznak?
Lépésekben tettük meg az utat a kocsiig, majd a megmenekülés édes ízét érezve behuppantunk az ülésekre.
- Ez durva volt - közölte sokkolva Jen.
- Én ezt egyszerűen nem értem. Tényleg nem. Mármint oké, hogy megtörtént, ami megtörtént, de ezért kell engem meginterjúvolni? Ezért kell újságíróknak a házunk előtt állnia? - hitetlenkedtem.
- Talán gondoltál volna erre akkor, mielőtt nálad idősebb fiúval csókolózol a nyílt utcán, miközben én úgy tudtam, hogy a konyhában vagytok - jegyezte meg anya hűvösen, majd végignézett mindkettőnkön.
Néma csendben telt az iskoláig tartó út, ám ahogy befordultunk a parkolóba, újabb sokkoló kép tárult elénk. A tömegben pedig észrevettem a fiúk kocsiját is.

Sziasztok! Remélem tetszett az új rész. :)
Köszönöm az előző részhez, valamint a novellához érkezett kommenteket, hihetetlenül jól estek, nagyon nagyon nagyon! :))
Ha megtennétek, hogy ismét leírjátok a véleményeteket, azt megköszönném.
LOVE
Flóra xx
LINK