Első látásra: 20. fejezet/1. rész

Ráérősen pakoltam össze a cuccomat, elbabráltam egy kis ideig a táskám pántjával is, majd miután már tényleg semmi okom nem volt a benn maradásra, félve nyitottam ki az ajtót. Barátnőm megszeppenve állt a kocsi előtt, mit ne mondjak, ilyet is ritkán látni. Szemével a szőke fiút kereste, és miután megtalálta, gyorsan végigsimított a haján. A srác, mintha megérezte volna a pillantást, hátrafordult és rámosolygott Jennára. Kezével oldalba lökte a mellette álló Zaynt is, aki éppen interjút adott, ám miután észrevett minket, faképnél hagyta a mikrofonos nőt, és egy elnézést után öles léptekkel indult el felénk.
Ezzel a mozdulatával azonban azt is elérte, hogy minden szempár ránk szegeződött, hiszen mindenkit érdekelt, merre is tartanak. Riadt tekintetem, és az a tény, hogy sóbálványként még mindig nyitott ajtó mellett álltam, valószínűleg elárult egy-két dolgot, ugyanis lassított tempóján, és mikor odaért hozzám, csak a derekamra tette a kezét, majd kisebb noszogatással rábírt a megmozdulásra. Jenna és Niall már majdnem visszaértek a tömeghez, mikor mi még lemaradva tőlük, halkan váltottunk pár szót.
- Megkaptad az SMS-eimet? - kérdezte fürkésző tekintettel.
- Igen... csak sajnos túl későn - húztam el a számat, mire egy éles fájdalom hasított belém.
- Mi történt veled? - nyúlt azonnal az arcomhoz, mire hangos pusmogás vette kezdetét.
- Nagyon sajnálom... - csóválta meg a fejét, figyelmen kívül hagyva a hátrébb állók megjegyzéseit.
- Ugyan, nem a te hibád - erőltettem magamra egy mosolyt, noha a gyomrom is görcsben állt.
-  Egyébként nem emiatt vagyunk itt - mondta, miközben megkönnyebbült, miután megtudta, hogy nem haragszom rá a címlapok miatt.
- Tényleg? - csodálkoztam.
- Igen. A múltkor, mikor itt voltunk, nem adtunk elő semmit, ráadásul fotókat, aláírásokat sem osztogattunk, mivel utánad kellett mennünk - vigyorodott el az emlékekre. - Így az igazgató kérte, hogy jöjjünk vissza, ugyanis rengeteg levelet kapott, melyben felrótták neki ezeket - magyarázta.
Ebben a pillanatban vagy száz kérdést szállt felém, több mikrofont is az arcomba nyomtak, ugyanis beértük a többieket, és az újságírók gyűrűjébe értünk. Zayn felemelte a kezét, mellyel próbált engem minél hátrébb, maga mögé tolni, hogy addig se eshessen bántódásom. Egyre több és több ember gyűlt körénk, ráadásul akik eddig a másik párossal, valamint a többi fiúval foglalkoztak, azok is egyre inkább felénk tartottak.
- Átveszem - húzott ki Louis Zayn karjaiból, aki hálásan nézett barátjára.
Megmentőm határozottan húzott magával, miközben szorosan tartott. Arcszeszének illata megcsapta az orromat, pulcsijának puhasága nyugtatólag hatott rám.
A következő percekben már a hűvös iskolai folyosón jártunk, ám ott sem volt kisebb a tömörülés, főleg miután látták, hogy kivel is érkeztem. Louis mindenkire rámosolygott, és szépen megkérte őket, hogy most nem alkalmas, majd később kérjenek tőle fotókat, lesz rá lehetőség. Nem tudom, hogy amiatt-e mert együtt éreztek velem valamilyen szinten, vagy csak szimplán megilletődtek a fiú jelenlététől, mindenesetre elég hamar egy üres osztályteremben kötöttünk ki.
- Huh, ez meredek volt - fújta ki a levegőt, miután elengedett.
- Izé, köszönöm - néztem rá hálásan, mire csak elmosolyodott, és vette is elő a telefonját, hogy megírja a többieknek, hol is vagyunk.
Nem telt bele öt percbe sem, máris kivágódott az ajtó, és sok kíváncsi tekintettől övezve megérkezett Zayn - aki rögtön odajött hozzám -, utána pedig Harry és Liam lépett be a terembe. Végül Niall és Jenna zárta a sort, akik ugyancsak 'megtépázva', mégis felszabadultan vigyorogva jöttek be. A szőke srác védelmezően tartotta barátnőmet, mire elmosolyodtam.
- Lehet jobb az, mikor titokban, meglepetésként jövünk - nevetett fel Liam, mire mindenki elkezdett kuncogni.
- Veled meg mi történt? - lépett oda hozzám Harry.
- Csak egy kis baleset, mivel megcsókoltam egy szupersztárt - próbáltam viccel elütni a dolgot. Úgy tűnt bejött, a kicsit feszült hangulat, rögtön feloldódott.
- Egyébként nekünk ki kéne szerintem menni... - jegyeztem meg halkan.
- Miért? - kérdezte reflexszerűen Harry.
- Mert mindjárt kezdődik az első óra... - közöltem órámra nézve.
- Te ki akarsz oda menni? - csodálkozott Zayn.
- Most mit csináljak? Nem lehetek benn örökké egy teremben - világítottam rá a nyilvánvalóra.
Jenna elengedte barátja kezét, és táskájával felszerelkezve mellém állt.
- Bizony! Most órára fogunk menni - jelentette be olyan katonásan, miközben táskája pántját ráncigálta, hogy mindenki felnevetett.
- Csak nem fognak megtépni - kijelentésemet viccnek szántam, ám miután végignéztem az arcokon, kétkedést fedeztem fel szemeikben.
- Maximum ezután mindenkinek megengedjük, hogy Zaynt csókolgassa - kacsintott rám Louis.
- Remek lesz - jelentette ki szkeptikusan az említett személy. Gyorsan egy puszit nyomtam az arcára.
- Na, induljunk! - pattantam fel a székről, és elindultam kifelé, ám hirtelen megtorpantam.
- Mikor léptek fel? - ötlött fel bennem az alapvető kérdés.
- Öhmm... - kaptam mindannyiuktól ezt a választ egy zavarodott arckifejezés keretében, mire barátnőm és én hasunkat fogtuk a nevetéstől.
- Most mi az? - nézett picit megbántva Niall.
- Semmi, semmi - lépett vissza hozzá hirtelen Jenna, és egy békítő csókot nyomott a szájára.
- Na, így mindjárt mást - mosolyodott el.
- Azt hiszem fel kell hívnunk Pault - kapták elő a többiek rögtön mobiljaikat, és tárcsázták managerük számát.
Mi ezalatt felszabadultan léptünk ki az ajtón, ám nem várt akadályokba ütköztünk.

Kisebb szünet után ismét új részt hoztam, remélem, tetszeni fog! Muszáj megemlítenem, hogy nem azért nem volt rész, mert lusta voltam megírni, csupán elutaztunk a múlt héten, így sajnos nem tudtam folytatni a történetet. ;)
Köszönöm a korábbi kommenteket és visszajelzéseket, ismét örülnék ezeknek! :)
LOVE
Flóra xx

BLOG