Nyárköszöntő estély 2/1. rész

- Részlet Leila McEllen naplójából - 

1889. május 5.

Kedves Naplóm!

Valószínűleg nagyon jól tudod izgatottságom okát a mai napon, hiszen nem kisebb eseményhez érkeztünk el, mint a Nyárköszöntő Bál estjéhez.
Édesanya korán keltett kérésemhez híven. Még a nap sem kelt fel, mikor én már a mezőn teljesítettem a kiszabott - az estre való tekintettel kevesebb - munkát. Mintha a természet is tudta volna, mi is fog történni ma, az aranyló sárga fénysugarak már a hajnali órákban megvilágították a zöldes színben pompázó lombokat. Könnyed szellő lengett körül, aranybarna hajam a hátam közepét verdeste.
Szerettem ilyenkor kinn lenni; mintha minden csöndes és békés lenne... egy örökkévalóságon keresztül. 
Amint meghallottam testvéreim szívből jövő kacagását, tudtam, vége a magányos gyönyörködéssel telő perceknek.
- Szia, Leia! - köszöntött legkedvesebb húgom, Shia.
Fiús lányok voltunk mi ketten, ha tehettük, szabadidőnkben a füves legelőn fociztunk, s nem a legények után kajtattunk, mint két legfiatalabb testvérünk.
- Szervusztok! - mosolyogtam rájuk. 
- Képzeld, apa most mesélte, hogy Mr. O'Biran már be is jelentkezett hozzánk egy délutáni vizitre! - tapsikolt örömében Rose.
Válaszomat meg sem várva, Violet felé fordult, s vele tárgyalta ki a jelentős fordulatot, ugyanis a fiatalember eddig legjobb barátnője, Sarah szoknyája körül legyeskedett. Kíváncsi vagyok, vajon mi lelhette a serdülő fiút, hogy húgom felé mutat hirtelen érdeklődést.
- Izgulsz már? - szólított meg Shia, s leült mellém a fa árnyékába.
- Nagyon. Erre várok kiskorom óta - ismertem be.
- Annyira irigyellek! De jövőre már én is mehetek - mondta csillogó szemekkel.
- Bevallom, kicsit félek. Nem lesz ott velem senki sem, én pedig hirtelen belépek ezek közé a fennkölt, elegáns úrihölgyek közé... - ingattam zaklatottan a fejem.
- S persze úriemberek közé - kacsintott rám. - Ráadásul Mr. O'Tomlinson is biztosan ott lesz...
- Valószínűleg - nevettem fel zavartan.
- Egyébként pedig semmi félnivalód nincs. Lehet, nem vagyunk a leggazdagabbak, de a legszegényebbek sem. Ráadásul mind szépségben, mind intelligenciában a többiek felett állsz. Ki olvasott már el annyi könyvet életében, mint te? - kérdezte bátorítóan. - Arról nem is beszélve, hogy az egyik legkedvesebb teremtés vagy a világon.
- Köszönöm - s meghatódva átöleltem. - Hiányozni fogsz az este.
- Azt ajánlom is! - tréfálkozott jókedvűen.
- Leila, menned kell! - emlékeztetett Violet.
Miután mindegyiküktől elköszöntem, és hálálkodtam, amiért a mai munkámat megcsinálják helyettem, izgatottan indultam el házunk irányába.


- Tudtad, hogy én az első ilyen bálomon ismerkedtem meg édesapáddal? - csillant fel szeme édesanyámnak, mialatt a hajamat tette rendbe.
- Nem, viszont a másnap történéseit már tudom - mosolyogtam a sokat hallott emlékek hatására.
- Nos, igen - nevetett fel. - Gyönyörű szerelem a mienk - tette hozzá félhangosan, mire édesapám felállt íróasztalától, és arcon csókolta feleségét.
A szerelemtől még mindig fűtött két szempár odaadással nézett egymásra, s a férfi hirtelen táncra perdítette a szívből, kislányos rajongással nevető asszonyt.
A boldog jelenetet látva akaratlanul is elmosolyodtam, titkon reméltem, hogy én is megtalálom az igazi szerelmet ezen az estén.


Pár órával később már készen álltam az indulásra. Serényen dolgozó testvéreim irigykedve nézték készülődésem pillanatait, legszívesebben őket is magammal vittem volna.
Ruhám egyszerűen csodálatosan mesés volt. Kék szaténból készült, s hátán volt egy kis kivágás, melyet ugyan kibontott, lágyan omló hajam elfedett, még így is valószínű volt, hogy megbotránkoztatást kelt. Ennek elkerülése végett végül egy fekete kendőt is terítettem magamra, legalább a hideg szelektől sem kellett tartanom. 
Bérkocsit hívattunk, s pontosan a bál kezdése előtt egy órával intettem búcsút családomnak. A röpke húszperces útra bátyám, Thomas kísért el, ki nagyon közel áll szívemhez. Bókokkal biztatott, s ígérte szüleimnek is, hogy vigyázni fog rám. Ők, házasok lévén már nem vehettek részt az estélyen.
- Gyönyörű vagy! - súgta még egyszer utoljára fülembe, mikor megérkeztünk McDonallék háza elé.
- Köszönöm - válaszoltam meghatottan.
Szívem a torkomban dobogott, s nem is sejtettem, hogy ezt a két szót valaki más szájából is fogom ma még hallani. 


Lenyűgözött a fényárban úszó, tekintélyt parancsoló épület. A négyszintes kastélyt gazdag növénykert vett körül, egyes virágok levelei beborították az egész falat.
- Menjünk be! - nógatott Tom, s jót derült álmélkodásomon, mely miatt szoborként álltam a bejárat előtt. 
Tartogatnom kellett volna csodálkozásomat, ugyanis benn még nagyobb meghökkenés ért. Mialatt fivérem elhelyezte kabátjainkat, bátorkodtam kicsit körülnézni. Minden egyes folyosón, melyen jártam, a falakat gyönyörű festmények borították, valamint ennyi virágot még csak az erdőben láttam egy helyen.
A különböző szobák mellett elhaladva eszméltem rá, hogy fogalmam sincs merre járok. Megrémülten siettem visszafelé, ám úgy tűnt, nem emlékeztem jól arra, merről is jöttem.
Egyszer csak nekiütköztem egy férfinak, ki italát tartotta kezében, mely a hirtelen jött lökéstől így ráfröccsent az ingére. Automatikusan kezdtem el egyszerre sűrűn bocsánatot kérni, és a foltot ruhájáról letörölni. Későn eszméltem rá, hogy egy vadidegen férfit fogdosok, ráadásul egy cselédként viselkedem, mire majdnem elsüllyedtem szégyenemben.
- Jaj, kérem bocsásson meg! - szabadkoztam.
Nem mertem a szemébe nézni.
- Kisasszony, nyugodtan nézzen rám, nincs miért elnézést kérnie, nem történt semmi! - mondta kedvesen.
Zakatoló szívem lassult, így abbahagytam a föld bámulását, s egyből Mr. O'Tomlinson fürkésző tekintetével találtam szemben magam.
Meglepettséget olvastam le arckifejezéséből, és már éppen szólásra nyitotta volna száját, mikor valakit megszólított.
- Leila, végre - érkezett meg Thomas megkönnyebbülve. - Ó, elnézést, talán megzavartam valamit?
- Csak beszélgettünk a hölggyel, de akkor magukra is hagyom önöket. Csak még egy apróság! Remélem, az egyik táncnál megtisztelne azzal, hogy a partnerem lesz, Ms. McEllen.
- Természetesen - feleltem mosolyogva, s csak később gondolkodtam el azon, vajon honnan tudta a nevemet.

Szép estét mindenkinek, remélem tetszeni fog a rövid kis novellám első része! Véleményeteknek örülnék. :)
LOVE
Flóra xx

LIKE xo