Természetesen hallottam a
haláláról. Miután megmentette az életemet, nyomon követtem az övét. Tisztában
voltam vele, hogy sosem lehet enyém a férfi, aki egyszerre döntött nyomorba, s
változtatta meg jobb irányba sorsom, mégis vágytam utána.
Azt is láttam, ahogy John egyre
jobban merült a kétségbeesés legalsó mélységeibe. Reménykedett. Blogja tele
volt barátja utáni sóvárgó, benne kétség nélkül hívő bejegyzésekkel. Be kell
valljam, az elején nevetségesnek tartottam a feltevést, miszerint a nagy
Sherlock Holmes ne lenne képes megjátszani saját halálát, azonban az idő
múlásával megrendült a hitem. Nem gondoltam, hogy képes lenne végignézni
barátja elhalványulását, így kezdtem beletörődni a visszafordíthatatlanba.
Ám mielőtt végleg feladtam volna,
történt valami, mely életemben először történt meg velem. Kaptam egy üzenetet
tőle.
„Nem haltam meg. Értesítse John-t.” – SH
Az első mondatában ugyanazokat a szavakat használta,
melyeket én is, mikor eljátszottam a halálomat. A két dolog hasonlósága
kaotikus volt.
Hirtelen azt sem tudtam, mihez
kezdjek, de afelől szemernyi kétségem sem volt, hogy mindenképpen értesítenem kell John-t.
„Sherlock nem halt meg” – IA
*Önnek egy új üzenete érkezett*
Hallom ugyan telefonom jelzését,
ám nincs erőm felkelni. Úgysem lehet fontos – gondolom először.
Továbbá a tudat, hogy pár percen
belül legjobb barátommal lehetek, minden mást maga mögé utasít.
Érzem, ahogy egyre lassabb és
lassabb, nehezebb és nehezebb minden levegővétel.
Érdekes gondolatok jutnak az ember
eszébe az utolsó pillanatokban. Azt hinnénk, hogy a kétely legalább ilyenkor
könyörületesen a háttérbe húzódik, de mégsem tesz így. Egyszerűen képtelen vagyok nem elolvasni az üzenetemet, hiszen az is előfordulhat, hogy Jim üzen, miszerint Mrs.
Hudson nemsokára hazaér. Mégsem hagyhatom, hogy ő találjon rám…
Felemelem a kezem, próbálom elérni
a készüléket, de az túl messze van. Mielőtt még lemondhatnék tervemről, egy
utolsó, erőteljes kísérlettel mégis sikerül felülnöm ahhoz eléggé, hogy
elolvassam az utolsó üzenetet, mely életemben kaptam.
„Egyenlege felhasználhatósága egy
hét múlva lejár.”
Majdnem felnevetek. Ennek az
üzenetnek a tudatában hunyom le végül a szemem mindörökre.
„Üzenetét nem tudtuk kézbesíteni.
Az előfizető nem található a rendszerünkben.”
Remélem, tetszett nektek ez a kis rövid történet! Írjátok meg kommentben a véleményeteket! :)
Flóra xo
Szia!
VálaszTörlésHajaj, ez nagyon kemény volt, és hatalmasat ütött. Tudod, nagyon jó érzéked van a sötét tónusú világok megteremtéséhez. Tehetségről beszélünk akkor, amikor valaki egy ennyire rövid novella (egyperces) keretében meg tudja ragadni azt a pillanatot, aminek hatására az ember szíve hevesebb dobogásba kezd, és mindemellett tud arra is figyelni, hogyan jelenítse meg a színeket anélkül, hogy akár ténylegesen is leírná: fekete, fehér, kék, stb.
Körbelengi a novelládat a mély kétségbeesés, a reménytelenség, de a legvégén azért ott van egy apró, pislákoló fény.
Kár, hogy elalszik...
Megint nagyon tetszett, amit írtál. Köszönöm, hogy olvashattam! :))
Scale
Nagyon szépen köszönöm, Scale, a kritikát, nagyon örülök, hogy tetszett!! Én köszönöm, hogy elolvastad és megosztottad velem a véleményedet! :) xx
TörlésTe jó ég. Nagyon tetszett, bár nagyot ütött. Mindegyik írásod nagyon tetszik, csak így tovább.
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm!! :) Örülök, hogy olvasod az írásaimat, nagyon sokat jelent! :) xx
TörlésEz egy nagyszerű és megható történet volt, bár én találtam benne egy apró hibát. Irene nem ebben a történetben kapta az első sms-t Sherlocktól, hanem még a scandal in Belgravia részben. Abban Sherlock egyetlen sms-t küldött Irene-nek, azzal a szöveggel, hogy "Boldog új évet"
VálaszTörlésIgen, ezzel én is tisztában voltam, mikor írtam. A változtatásnak az az egyszerű indoka volt, hogy nagy hangsúlyt akartam fektetni arra, hogy Sherlocknak mindenképpen tudatnia kellett John-nal azt, hogy él, így még olyat is megtett, amit addig soha. Ezért volt ez az 'első'. :)
TörlésKöszönöm szépen!! :) xx