- Nem vagyok benne biztos, hogy
arról írtak-e az újságok, hogyan is ismertem meg Emmát. Körülbelül egy hónappal
ezelőtt egy énekversenyt hirdettünk meg, és az eredményhirdetés a győztesek –
ugyanis annyira jók voltak ketten, hogy nem tudtunk választani – iskolájában történt,
mely meglepően ugyanaz volt. Valószínűleg már sejtitek, hogy az egyik
kiválasztott Emma, a másik leányzó pedig Emily Clark volt. Ha a baleset nem
történt volna meg, már egy turné kellős közepén tartanánk a lányokkal, ám így
ez csak négy nap múlva veszi kezdetét – közölte Zayn.
Hirtelen lesokkoltak a hallottak. Teljesen
elfelejtettem ezt az egészet. Pánikolva néztem először Jennára, majd anyára,
hiszen fogalmam sem volt, áll-e még az engedékeny „útnak eresztem a lányom öt
idegen fiúval” kijelentés, ám ő mosolyogva bólintott, mire hatalmas kő esett le
a szívemről.
- Zayn tegnap beszélt erről
anyukáddal. Először nem akart elengedni, de Zayn valamivel sikeresen meggyőzte –
suttogta a fülembe Jenna, majd rám kacsintott.
- Többször elmondtuk, de még
egyszer szeretnénk bocsánatot kérni azoktól a rajongóktól, akiknek lakóhelyén
le kellett mondanunk a fellépést. Örömmel mondhatom, hogy az egész csapatunk
azon dolgozik, hogy új időpontokat fixálhassunk le, és ahogy a dolgok haladnak,
nemsokára konkrétabb információkkal is tudunk szolgálni. A megvásárolt jegyek
természetesen érvényesek lesznek, nem kell újakat vennetek! – jelentette ki.
Szavait hatalmas éljenzés fogadta.
- Na, jól van, Zaynie, ideje, hogy
kezdetét vegye a koncert! – kiáltotta el magát Niall, miközben Zayn-t felém
lökte.
Egy pillanatra azt hittem, hogy
egy hatalmas esésnek leszünk szemtanúi, ám ehelyett egy fehérrózsával a kezében
– fogalmam nincs honnan szerezte, mikor mindenhol vörösek hevertek – leguggolt
a színpad végében, pont előttünk.
- Ez a tiéd! – adta át, majd egy
gyors csók után már vissza is tért a többiekhez. Kábultan követtem a
mozdulatait, még a hatalmas ujjongásban kivehető „fujj”-olás sem érdekelt. Zayn,
mikor meghallotta a nem éppen éljenző hangokat hátrafordult, és egy szót ismételt
meg kétszer.
- Én is téged – feleltem
elérzékenyülve.
Az első két dalt boldog kábulattal
hallgattam végig. Jennával egymásnak dőlve álltunk a színpad mellett. Mikor
Niall hátul énekelt, mindig barátnőmet kereste tekintetével, ám ő egy idő után
már nevetve intett a közönség felé a fejével, hogy rájuk figyeljen, ne rá. A
fiú ezt kacagva vette tudomásul, én pedig örömmel figyeltem a társalgásukat.
A harmadik szám előtt az összes
fiú lejött a színpadról Zayn és Niall kivételével. Értetlenül néztünk egymásra
Jennával, miközben a fehér rózsámat szorongattam, mint egy kisgyerek. Liam,
Louis és Harry mellénk álltak, ám egyikük sem nézett még csak véletlenül sem
ránk.
És ekkor elkezdtek énekelni. Zayn
és Niall egy-egy mikrofon előtt állt, valamint mindkettejüknél volt akusztikus
gitár is. Izgatottan, szinte Jenna kezét is
a rózsával együtt fogdosva vártam arra, hogy a halk, lassú dallam
kiteljesedjen. Lélegzet visszafojtva figyeltük, ahogy a közönség szinte egy
emberként kezd el mozogni, mindenkit megbabonáztak. Ahogy oldalra pillantottam
láttam, hogy a mellettünk lévő három barátjuk is irtó büszke rájuk.
Még sosem hallottam ezt a dalt
korábban. Gondolatban feljegyeztem magamnak, hogy mindenképpen kérdezzem meg,
mi is ez pontosan, mert tudtam, hogy néhány nehezebb pillanatban nagyon jól fog
jönni, ha felidézhetem ezt a pár órát.
Mikor befejezték, egy pillanatig
nem lehetett mást hallani, csak a szél mozgását. Mindenki magáénak érezte a
dalt, és semmiképpen sem akarta, hogy a varázslatnak vége legyen.
De mikor mégis megtörtént az
elkerülhetetlen, nem volt olyan ember, aki nem állva tapsolt volna. A két srácon
az őszinte megdöbbenést lehetett észrevenni első reakcióként, ám ezt rögtön
felváltotta a legnagyobb mosoly, melyet rajongó valaha látott.
Hiába, hogy hozzá vannak már szokva a sikerhez és a tapsviharhoz, ekkora kitörő örömre még ők sem számítottak, és ez volt az, ami miatt szerintem sikerült még több lány szívét meghódítaniuk ezalatt a három perc alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése