Első látásra: 20. fejezet/3. rész

- Te vérzel - fordult oda hozzám Jenna, miután a srácok kiléptek az ajtón.
- Á, nem vészes - legyintettem. - Veletek történt valami?
- Miután Zayn kirángatott a tömegből, Niall jött oda hozzám, kézen fogott, és utat törve utánatok jöttünk. Egy lány bele tenyerelt ugyan a számba, de egyébként semmi vészes nem történt - magyarázta.
- Szerinted mi lesz most? - kérdeztem.
- Hogyhogy mi? Mindjárt vége az autogramosztásnak, utána pedig kezdődik a koncert... aztán holnapután indulunk életünk egyik legnagyobb kalandjára - fejezte be mosolyogva.
Bárcsak én is ilyen derűlátó lettem volna. Valószínűleg észrevette, hogy kicsit megrendültem, ugyanis komoly, szigorú arckifejezéssel folytatta.
- Emma! Na, ide figyelj. Ha egy pillanatra is azt gondoltad, hogy lemondod ezt az egészet, és mint egy szenvedő királykisasszony megfutamodsz itt minden elől, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. Minden megváltozott. Érted? Minden. Nem fogod itt nekem feladni, aztán meg harminc év múlva kesereghetsz, hogy azért szalasztottad el életed nagy lehetőségét, mert néhány hisztis, fanatikus rajongó megijesztett... vagy ilyen könnyen le akarsz mondani Zaynről is? Erről az egész turnéról? - oktatott ki gesztikulálva.
- Nem... - válaszoltam suttogva.
- Picit hangosabban is beszélhetnél, de kezdetnek megteszi... Most pedig gyere velem, valahol megmossuk az arcodat - ragadott meg.

- Így ni! - fordított a tükör felé, miután a mosdóban rendbe tett.
- Köszönöm, Jenna - mondtam neki, és nem az arcmosásra céloztam.
Ezt ő nagyon jól tudta, s mélyen a szemembe nézve átölelt.
- Hoppá, kiket látnak szemeim! Csak nem az új sztárbarátnőket? - lépett be gúnyosan Emily.
Miután egyikünk sem válaszolt, peckesen a tükörhöz lépett, és a nem létező hajszálakat söpörte le a válláról.
- Na, nehogy azt higgyétek, hogy ezt tűrni fogom - jegyezte meg csak úgy mellékesen. - Hogy csak úgy elorozzátok előlem a hírnevet, és a srácokat, de legfőképpen a sztárságot.
- Mi nem akarunk hírnevet - válaszoltam, bár tudtam, hogy egyik fülén be, másikon pedig ki.
- Hiszi a piszi! Nem is tudom melyik fiút válasszam... talán Harryt... ja, nem is, inkább Zaynt - kacsintott rám.
Jenna arca megfeszült mellettem, karját nyugtatólag az enyémhez érintette.
- Jaj, hát ha szeretnéd, Niallt is választhatom - nevetett fel. - Mindenesetre egyikük az enyém lesz. Ezt sose feledjétek el!
- Holnapután találkozunk, csajszikák! - köszönt el, miközben haját hátradobva csókot dobott.
- Fuuh, ez a csaj - szorította össze a száját Jenna.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - próbáltam magabiztosan hangzani, remélem, sikerült.
- Persze, hogy nem lesz! - jelentette ki határozottan barátnőm, ám szemében aggodalmat láttam.
- Figyelj rám! Niall szeret téged. Látni rajta. Nem fog egy Emily Clark miatt lemondani rólad! - józanítottam ki, ugyanis tényleg így gondoltam.
- Köszönöm - mire ismét megöleltük egymást.
- Na, elég volt mára a szomorú lelkizésből és a kétkedésből. Ahogy hallom, a fiúk már elkezdtek hangolni, menjünk! - mosolyodott el Jenna.

Kimentünk a folyosóra, ahol hatalmas volt a nyüzsgés. Lehajtott fejekkel somfordáltunk el a többiek mellett, reméltük, senki nem fog belénk kötni. Amint beértünk a tornaterembe, leesett az állunk. Hatalmas színpad állt az egyik sarokban, a hátsó falat teljesen kitöltötte. Ezen kívül reflektorfények cikáztak össze-vissza, a srácok pedig éppen az utolsó simításokat végezték el a nagy show előtt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Jenna szökdécselve tűnik el mellőlem, vele szemben Niallt pillantottam meg. Mosolyogva figyeltem a jelenetet, mikor a szőke srác védelmezően nyújtja ki karját barátnőm felé, aki egy kicsit elpirulva öleli meg.
- Aranyosak igaz? - lepett meg egy ismerős hang hátulról.
- Hát, te meg hogy kerülsz ide? - rándultam össze.
- Csak gondoltam megnézem, ki miatt is hagytál el - jegyezte meg epésen.
- Nem értem, miről beszélsz.
- Nem? Nos, izgalmas volt felkelni arra a fotóra... - vágott vissza.
- Semmi közöd ehhez az egészhez - mondtam, majd elindultam a fiúk felé.
- Na, állj csak meg! - ragadta meg hátulról a karom, s maga felé fordított.
- Engedj el - követeltem, bár hangom reszketése elárulta félelmem.
- Még csak azt kéne... van, egy dolog, amit be kéne fejeznünk - Mike szája ördögi mosolyra húzódott, én pedig reszketésemmel nem tudtam mit kezdeni.
- Na, most engedd el! - hallottam magam mögül Zayn hangját.
Ahogy hátrafordultam, észrevettem, hogy mind az öt fiú - Jennával a hátuk mögött -, szúrós szemmel méregetik fogvatartómat.
- Ugyan már, srácok - engedett el hirtelen, mire majdnem hátravágódtam. - Csupáncsak beszélgettünk!
- Én nem így szoktam beszélgetni egy lánnyal. Ti így szoktatok fiúk? - kérdezte Liam.
- Nem, mi sem... - rázta meg a fejét Harry.
- Ahogyan neked sem kellene - jegyezte meg higgadtan Louis, miközben felsegített a földről.
Niall nyugtatólag Zayn vállára tette a kezét, ugyanis a srác már dühtől szikrázó szemmel tartott Mike felé, aki megijedve a túlerőtől, egyre hátrább és hátrább lépegetett. Akik a tornateremben tartózkodtak, érdeklődve figyelték a jelenetet.
- Ha még egyszer előfordul az ilyesmi... - emelte fel a kezét Zayn. - Nem fog érdekelni, hányan vannak körülöttünk.
Mike pedig hátat fordított, és felgyorsított léptekkel kisietett a teremből.

A BLOG A FACEBOOKON.
Remélem, az új rész is elnyeri a tetszéseteket!
Jó olvasást!
LOVE
Flóra xx