Nyárköszöntő estély 2/2. rész

- Részlet Leila McEllen naplójából -

[...]

Remegő lábakkal kapaszkodtam bátyám karjába, ahogy visszafelé igyekeztünk. 
Merengő tekintettel révedt maga elé, ám egy szóval sem kérdezte, mi is történt az előbb, amiért hálás voltam neki.
- Thomas! - kiáltott valaki a hátunk mögül.
- George! De régen láttalak! - mosolyodott el bátyám. - Hogy vagy, drága barátom?
- Az biztos, van annak már ezer éve is - nevetett fel a számomra ismeretlen úriember. - Remekül, főleg, hogy egy ilyen szépséget látok az oldaladon. Csak nem megállapodtál végre?
- Ő a húgom, Leila - mutatott be, én pedig zavartan köszöntöttem az alkalomnak megfelelően bátyám barátját.
- Hisz az még jobb! Akkor még van esélyem! - hahotázott továbbra is, s talán kissé túl lelkesen lépett hozzám közelebb. 
Meglepődve, s mintegy elborzadva észleltem, hogy erős arcszeszének illata keveredik a nemrég fogyaszthatott konyak maró szagával, önkéntelenül is hátrébb léptem egyet.
- Ne haragudj, de most mennünk kell. Miért nem látogatsz majd meg egyszer minket? - próbálta rövidre zárni a beszélgetést Thomas.
- Ezer örömmel. Főleg, ha a húgod is ott lesz - csapott a karjába testvéremnek, mire ő kényszeredetten felnevetett.
Katonás léptekkel indultunk a bálterem felé, bátyám arcán verítékcseppek gyöngyöződtek.
- Rendes fickó egyébként, rengetegszer mentettük meg egymás életét... ő talán még többet is az enyémet. Ne légy vele olyan szigorú, kérlek - intézte hozzám szavait.
- Én? Dehogyis. Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, akkor inkább hálás vagyok neki azért, hogy épségben itt lehetsz mellettem - válaszoltam, s tényleg úgy is gondoltam.
Eszembe jutott az a rengeteg ébren töltött éjszaka, amíg Thomas érkezését vártuk, reszketve, félve attól, hogy esetleg soha többé nem látjuk viszont.
Szavaimat egy meleg tekintettel viszonozta, s egy csókot adott a homlokomra. Boldogan, az izgalomtól mámorosan léptem be a hatalmas bálterembe, ahol szebbnél szebb ruhájú fiatal leányok pörögtek párjuk mellett, arcukon pedig a beavatottak részeg mosolya terült el.


- Mit szólna ahhoz kisasszony, ha azt a beígért táncot most ropnánk el? - szólított meg egy fölöttébb ismerős hang, s ahogy hátrafordultam, a szokásos féloldalas mosollyal találtam magam szembe.
Szerteágazó haja vidáman övezte kiélezett arccsontját, a szemében csillogó fény tökéletesen illett az apró nevetőráncokkal körülvett ajkaihoz.
- Azt, hogy nagyon örülnék neki - feleltem, miközben bókoltam.
- Mr. McEllen, remélem nem bánja, ha egy tánc erejéig elrabolom ön mellől bájos húgát - mondta Thomasnak.
- Nem, dehogy is - válaszolta.
Óvatosan engedtem el bátyám karját, aki biztató mosollyal engedett utamra.


- Remélem, nem rágódik még a korábban történteken - nézett komolyan a szemembe.
- Ha nem haragszik, akkor természetesen nem - feleltem kissé idegesen. 
- Ugyan már! Dehogy haragszom. Amint látja, már semmi sem látszik - fordult felém hirtelen. S tényleg! Öltözékén nyoma sem volt korábbi találkozásunknak.
- Ráadásul elbűvölő volt látni, ahogy semmivel sem törődve igyekezett letörölni - nevetett fel, és én ismét fülig pirultam.
Félve néztem rá, ám arcán nem gúnyos, inkább elragadott, gyermeki mosoly látszott, így az eddig kellemetlennek vélt emlék hirtelen boldoggá vált. Alig vártam, hogy elmesélhessem testvéreimnek.
- No, de ahogy hallom éppen most kezd bele a zenekar egy új dallamba, csatlakozunk a táncolók népes tömegéhez? - kérdezte viccelődve partnerem, s én bólogatás közben máris a táncparketten találtam magam.
Sosem imádtam annyira táncolni, mint akkor éjszaka. Partnerem szorosan magához vonva tartott, vonakodva engedtük el egymást, mikor a tánclépés úgy kívánta. Tekintetünk végig a másikét kereste, fülig érő mosolyom egész idő alatt az arcomra tapadt. 
- Gyönyörű ma este, Ms. McEllen - súgta a fülembe egyik alkalommal.
A harmadik közös táncunk után kihívott a teraszra. McDonnalléknek hatalmas birtoka volt, ahogy kiértünk a szabad levegőre, s magunk elé néztünk, a világ legszebb kertjének látványa tárult elénk. Mintha olvastunk volna a másik gondolataiban, szinte egyszerre rohantunk le a lépcsőn, egészen a szökőkút melletti padra. Gyomromban megzavarodott lepkék hada kergette egymást, s úgy éreztem, megtaláltam az igaz szerelmet aznap éjjel.  Noha eszem minden tiltása ellenére reménykedtem abban, hogy a velem szemben ülő úriember is érez valamit irántam, józan gondolkodásom érvei megbénítottak. Miért pont engem választana?
- Min elmélkedik, oly nagyon? - kérdezte érdeklődve.
- Jézusom, egy hattyú! - pattantam fel hirtelen, mikor a szökőkútban észrevettem a tollas állatot. Kislányos örömmel rohantam oda, s csak később vettem észre neveletlenségemet.
- Maga elbűvölő! - mondta halkan partnerem, miközben hátam mögé lépett. - Kislányos tisztasága, nőies bájai egyszerűen... maga elbűvölően gyönyörű!
Szavai sokként értek. Kezével végigsimított arcomon, miközben közelebb vont magához. Enyhe szellő kerített be minket, mikor ajkunk egymáshoz ért. Áramütésként terjedt végig testemen az izgatottsággal kevert mámoros boldogság, s mikor elengedtük egymást, tudtam, mellette a helyem.
Mondanom sem kell, egy másik férfival sem táncoltam aznap este. 




- 20 évvel később - Részlet Georgina O'Tomlinson naplójából -


" Tudtad, hogy én az első ilyen bálomon ismerkedtem meg édesapáddal? - csillant fel szeme édesanyámnak, mialatt a hajamat tette rendbe.
- Nem, viszont a másnap történéseit már tudom - mosolyogtam a sokat hallott emlékek hatására.
- Nos, igen - nevetett fel. - Gyönyörű szerelem a mienk - tette hozzá félhangosan, mire édesapám felállt íróasztalától, és arcon csókolta feleségét.
A szerelemtől még mindig fűtött két szempár odaadással nézett egymásra, s a férfi hirtelen táncra perdítette a szívből, kislányos rajongással nevető asszonyt.
A boldog jelenetet látva akaratlanul is elmosolyodtam, titkon reméltem, hogy én is megtalálom az igazi szerelmet ezen az estén, úgy ahogy édesanyám Leila McEllen, s az ő édesanyja, Alicia is tette."

Sziasztok! Remélem, tetszeni fog a novella második része, aki esetleg nem olvasta az előzőt, fent megtalálja! :)

Ne feledjétek a játékot: ha hétfő délig meglesz a 10,000 látogató, jövök egy meglepetésrésszel! (Egyébként nagyon köszönöm, hogy alig 14 óra alatt több mint 250-en kattoltatok a blogomra! <3)

LOVE

Flóra X

FACEBOOK :)