Az a bizonyos reggel...

Esős nyári napra ébredtem. Ahogy kinyitottam az ablakot, jeges fuvallat söpört végig a szobán, így dideregve vissza is zártam rögvest.
- Na, ma sem fogok szellőztetni - gondolkodtam hangosan.
Sokszor mentem anya idegeire ezzel a szokásommal, ám azt mondják, hogy amíg tisztában vagyok vele, hogy ezt csinálom, nem számítok elmebetegnek... nos, mindenesetre ezt jó tudni.
Hirtelen egy puha szőrcsomó dörgölőzött neki a lábamnak, melyből tudtam, hogy C is felébredt már. Eredetileg Cicus volt a neve, de mivel senki sem gondolta túl eredetinek a névötletemet, így lerövidítettem. Mikor megkérdezik, hogy is hívják a macskámat, mindig titokzatoskodok... Legalább nem gondolják, hogy a kreatív oldalam hanyatlóban van.
- Kicsim, reggeli! - kiáltott fel anya.
- Megyek, egy pillanat! - feleltem, s kapkodva nyitottam ki az erkély ajtaját, hogy kiengedhessem C-t a levegőre.
- Menj, levegőzz egy kicsit - noszogattam egyre hangosabban, mivel nem nagyon akaródzott neki kimenni a meleg szobából.
- Rendben - sóhajtottam. - Akkor nyitva hagyom, és így akkor mész ki, mikor óhajtasz - világosítottam fel.
Lehet, mégsem vagyok annyira épelméjű, mint eddig gondoltam... végül is csak a macskámmal társalgok. Bár, kérdem én, ki ne tenné?
- Hmm, milyen jó illatok vannak! - nyomtam gyorsan két puszit anya arcára.
- Lassabban is ehetsz. Nem falja fel előtted senki - nevetett fel, mikor látta, hogyan habzsolom magamba az ételt.
Suliba indulás előtt volt még egy jó negyed órám, így miután minden morzsáját elpusztítottam a reggelimnek, felsiettem a szobámba, hogy ránézzek C-re. Az erkélyajtó hatalmas robajjal csapódott be, mikor beléptem, csodálkoztam, hogy nem tört ki az üveg...
Gyorsan végigmentem a szobámon: minden sarokban, minden szekrény alatt megnéztem, hogy ott van-e C, ám sehol sem találtam. Jobb ötlet híján az erkélyre is kiléptem egy szál hálóingben, s már vissza is tértem volna szobám melegébe, mikor megláttam Cicust... a legmagasabb ágán ült a fának, s éppen egy fiú próbálta lemenekíteni.
- Öhm... helló - próbáltam magamra hívni a figyelmét, hogy mégis mit művel odafenn.
Annyira megijedt nem várt hangom hallatán, hogy elveszítette az egyensúlyát, és nagy csattanással a földre nem zuhant. Őrült módjára rohantam le a lépcsőn, és egy fél perccel később, már mellette ültem a fűben.
- Jézusom, jól vagy? - kérdeztem.
Szeme csukva volt, a legrosszabbra is felkészültem gondolatban. Már majdnem kiáltottam anyának, hogy hívja a mentőket, amikor megragadta az idegen a csuklómat, és kinyitotta a szemét.
- Szia - mosolyodott el.
- Szia - krákogtam. Fogalmam sem volt, mi ütött belém. Hirtelen idegesen a hajamhoz kaptam, ám rakoncátlan tincseimet nem tudtam egykettőre helyrehozni, így hálóingemen gyorsan megtöröltem izzadt tenyerem és felsegítettem a göndör hajú srácot a földről.
- Harry vagyok - nyújtotta a kezét, miután leporolta magát.
- Sarah - mutatkoztam be és éreztem, hogy fülig pirulok. - Mit kerestél a fán?
- Nos... - vakarta meg a feje búbját. - Nyávogott az a macska, én pedig nem akartam úgy elmenni a házatok előtt, hogy fenn hagyom. Hátha nem tud lejönni... vagy érted.
- Ő C. A macskám - magyaráztam. - És szinte bárhol feltalálja magát - jegyeztem meg nevetve.
- Nos, akkor a hősies akcióm végkimenetele egyre kínosabb - mosolyodott el félszegen.
- Nagyon kedves tőled, hogy nem akartad fennhagyni. Biztos, hogy jól vagy? Elég nagyot estél onnan fentről.
- Persze, minden rendben - felelte.
- Értem... akkor... köszönöm még egyszer, hogy próbáltál rajta segíteni... de azt hiszem, mennem kell - mondtam csalódottan. Nem tudom, mi fogott meg benne, de legbelül minden porcikám az ellen volt, hogy ott hagyjam.
- Szívesen... - mosolygott. - Ne érts félre, nem akarlak letámadni, meg semmi, de nem lenne kedved velem menni suliba, miután felöltöztél? - kérdezte.
- De, nagyon szívesen - suttogtam, nem mertem annál hangosabban válaszolni.
- Akkor itt várlak - s gyorsan elém lépett és két puszit nyomott az arcomra.
Kezemet csókja helyéhez kaptam, és meglepettségemben szinte szállva rohantam fel a szobámba, ahol olyan gyorsan még egyszer sem készültem el.
Ezután a reggel után mindennap együtt mentünk suliba...

Horváth Sárának dedikálva! :)
Remélem, tetszett! <3
Flóra xx