Kábulatban

Hirtelen émelyítő érzés fogott el, ahogy beléptem a füstös helységbe. Rögtön ráeszméltem, hogy nem kellett volna ide jönnöm. Shelly azonban törtető léptekkel tartott egyenesen a bárpult felé, így kénytelen-kelletlen követtem.
- Két gintonikot! - utasította a csapost, aki hiányos fogsorát is csábítóan ránk villantotta.
- Menjünk arrébb! - húztam egy asztalhoz.
- Naaaaa, most miért vagy ilyen letört? - bökött oldalba. Ahogy felém hajolt, megcsapott a cigi és a sör szagának kavalkádja.
- Fejezd be! - kértem halkan.
- Á, hát meg is hozták az italunkat - kiáltott fel. Ügyet sem vetett az előbbi megjegyzésemre.
A két poharat maga elé húzta, és engem figyelembe sem véve kiitta mindkettőt.
- Úgysem kértem volna - dünnyögtem magam elé.
Míg ő kortyolgatott, felmértem a terepet. Néhány alkoholista tizenhat éves lötyögött a színpadon, ki magában, ki barátját, barátnőjét tapizva táncolt. A füst, mely az egész teremben gomolygott, csípte a szemem. Mivel Shelly nem nagyon akart sehova sem menni, gondolkodás nélkül támolyogtam a pulthoz.
- Egy pohár vizet kérnék - mondtam, mire egy meglepett arckifejezést kaptam válaszul. Nem sokszor kérhetnek ilyesmit ezen a helyen.
- Szép a tetkód - szólított meg egy elázott férfi, miközben megnyalta a száját.
- Kösz - vetettem oda, s már kezembe is kaptam a rendelésemet.
Elfordultam, majd mohón ittam ki a pohárból a hideg vizet. Semmi kedvem nem volt tovább cseverészni, ám a szemem még mindig szúrt a dohányfüst miatt, ezért elindultam a mosdó irányába.
Néhány egymást nyaldosó párt magam mögé utasítva jutottam csak el célomhoz, ráadásul odabenn is rengeteg tini falta a párját. Szinte sértette a fülemet, ahogy a cuppogások mellett elhaladtam, azonban a frissítő arcmosás mindenért kárpótolt. Miután végeztem, rögtön visszaindultam Shellyhez, akit ugyanott találtam, ugyanabban a pózban ülve.
- Kicsit rosszul érzem magam - mondtam, miután elfoglaltam mellette a helyem.
- Hah, én mindig - közölte, majd félájultan borult maga elé.
- Na, gyere, menjünk haza - suttogtam, miközben nagy nehezen talpra állítottam.
- Ne segítsek? - kérdezte valaki a hátam mögül, s én rögtön felismertem a legjobb barátom hangját... pontosabban a volt legjobb barátomét.
- Te mit keresel itt? - válaszoltam újabb kérdéssel hátra sem fordulva.
- Téged - felelte egyszerűen, nekem pedig görcse rándult a gyomrom.
Ahogy kiértünk a bárból, hirtelen émelygés fogott el. Összerogytam volna Shellyvel a karomon, ha Zayn nem állt volna mögöttem, és erős karjaival meg nem tart.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Valami... nem stimmel - mondtam.
- Azt látom - felelte némi éllel. - Mia! Jézusom, ittál valamit?
- Csak egy pohár vizet - de ráeszmélek, hogy hatalmas őrültséget csináltam.
- Hazaviszlek titeket - ajánlja, s már fel is emel mindkettőnket.
- Ne, maradj itt - kérem, miközben érzem, hogy minden ellenállásom elhagy. - Emlékszel, mikor azt mondtad nekem, hogy szeretsz?
- Mikor valami történik valamelyikünkkel, mindig felhozod a témát - nevet fel kedvesen.
- Mert egyébként ellen tudok állni... ilyenkor viszont minden ellenállásom megszűnik - felelem halkan. Egyre lassabban tudom formálni a szavakat.
- Azt hiszem, ezután mindig tenni fogok veled valamit - kacsint rám, miközben hajamat simogatja.
- Szeretlek - mondom, s hirtelen minden elsötétül előttem.
- Én is téged - hallom még utolsó szavait, és ajkai az enyémre zárulnak.

Ilyés Alexandárnak! :)
Flóra xx