Levelek

- Alyson, drágám, ismét jött egy leveled - kiáltott fel anya.
- Megyek, egy pillanat - pattantam fel szinte azonnal a székemről, és már száguldoztam is lefelé a lépcsőn a nappaliba.
- Tessék, itt van. Még nem nyitottam ki - közölte, majd átnyújtotta az értékes tárgyat.
Az elmúlt négy nap során négy levelet kaptam egy bizonyos titkos hódolótól, aki állítólag ma fogja felfedni magát előttem. Ezért is vártam olyan izgatottan a mai küldeményt, hiszen már nagyon szerettem volna tudni, hogy ki is az, aki olyan szépeket írt nekem.
Először egy szavát sem akartam elhinni, azt gondoltam, hogy valamelyik osztálytársam csínyjének estem áldozatául, ám a napok elteltével elbizonytalanodtam. Nem súgott össze senki sem hátam mögött, nem nevetett ki senki, de még csak egy rossz, gyanús megjegyzést sem hallottam egész héten. Ugyan még most sem voltam benne biztos, hogy létezik-e egyáltalán ez a titkos személy, mégis jó volt arra gondolni, hogy valahol, odakinn valakinek ilyen érzelmei vannak irányomban.
- Mit ír? - kérdezte kíváncsian anya.
- Ma este hatkor ki kell mennem az utcára, és ő ott fog várni rám - mosolyodtam el.
- Délután négy óra van... - jelezte anya.
- Igen, igen - nyomta egy gyors puszit az arcára, majd felrohantam a szobámba.
Fogalmam sem volt, mit tegyek. Elővettem korábbi leveleit, ám hiába olvastam át őket, nem lettem okosabb. Kétségek közt gyötrődtem, lehet, hogy csak egy hatalmas átverés az egész, és két óra múlva több ember is rajtam fog nevetni...
De mi van, hogyha mégsem hazugság? Nem hagyhatom csak úgy figyelmen kívül, hiszen annyiszor írt... Tipikusan az a helyzet adódott, hogy döntenem kell az eszem és a szívem között. Nem meglepő módon most is az utóbbi nyert, így hirtelen egy gombóc költözött a torkomba, és görcs a hasamba, mikor arra gondoltam, hogy vajon mi fog történni pár órán belül. Magamban minden ismert imát elmondtam, mindenkihez fohászkodtam, hogy ne csináljak teljes idiótát magamból.
Gyorsan felpattantam az ágyamról, minek az lett a következménye, hogy jól bevágtam a kisujjam az ajtófélfába. Fájdalmak közepette indultam el a fürdőszoba irányába, miközben ismét elméleteket gyártottam arra az esetre, ha csak szívatás lenne az egész. Több kommandós közbeavatkozás is felmerült a gondolataim között, ám szuperhősök és FBI-os kapcsolatok hiányában elvetettem valamennyit.
Valahol mélyen legbelül azonban tudtam, hogy jól döntöttem. Hiszen, ha most nem mennék ki, egész hátralevő életemben az a tudat nyomasztana, hogy mi lett volna, ha...

Fél hatra már teljesen készen állta, így tűkön ülve vártam, hogy hatot üssön az óra. Egyre idegesebb és feszültebb lettem, felhívtam Emmát és Liam-et is, ám barátaim közül csak az előbbi vette fel a telefont, és mint már annyiszor, most is tudatta velem, hogy nem, nem hallott pletykát arról, miszerint bárki le akarna engem égetni az egész suli előtt. Kicsit megnyugodtam ugyan, de a gonosz kisördög továbbra sem csillapodott le teljesen.
Hat óra előtt öt perccel még utoljára megnéztem magam a tükörben, és boldogan vettem tudomásul, hogy még mindig én vagyok én. Ha tényleg egy olyan fiú lesz odakinn, aki önmagamért szeret, akkor nincs miért aggódnom.
És ekkor hirtelen hatot ütött az óra. Remegő térdekkel, félve nyitottam ki az ajtót, majd nesztelenül surrantam ki a kapun, és az elém táruló látvány szinte sokkolt.
Az utcán, mely az egyik főútra vezet, gyertyákkal volt kirakva. A betűket összeolvasva ez állt össze a fejembe: Alyson, szeretlek!
Hihetetlenül gyönyörű volt. Sokkolva álltam a látvány előtt, és csak akkor tértem magamhoz, mikor egy fiú megkocogtatta a vállam.
- Szia, Al - szólított meg, és én már csak a nevem hallatán is tudtam, ki áll mögöttem. Csak ő hívott így.
- Liam? - következett az újabb sokk.
- Igen - mosolyodott el, majd várakozásteljesen nézett rám.
- Szeretlek - szaladt ki a számon, mire felvonta a szemöldökét. - Két éve szerelmes vagyok beléd.
Ekkora vigyort ember arcán még sosem láttam, hirtelen átölelt és ajkamra egy forró csókot nyomott.

Bánki Emesének sok szeretettel!
Flóra xx

KATT xx