A premieren...

- Mióta vársz rám? - szegezi nekem kérdését hirtelen barátnőm.
- Jaj, a szívinfarktust hozod rám - ijedtem meg. - Egyébként nem régóta. De örülök, hogy végre itt vagy.
Gyorsan megölelem, majd útnak is indulunk esti programunk helyszínére.
- Juj, juj, juuuuj! - kezd el ugrálni az utca közepén. - Annyira, de annyira várom már - lelkendezik.
- Én is, de nyugi! - nevetek fel. - Ez csak egy film.
- Csak egy film?! Te megvesztél? Mindjárt sarkon fordulok - bolondozik. - A kedvenc könyvem filmadaptációjának premier előtti vetítésére tartunk. Érted?!
- Persze - kuncogok tovább. - Teljesen igazad van. Nyugodtan ugrándozz csak az egyik legforgalmasabb utca kellős közepén.
- Jól van, na - szontyolodik el.
Tettetett rosszkedve egy pillanat alatt elpárolog, főleg mikor megpillantja a mozit a főút sarkán.
- Siess már, Jenna! - kezd el rángatni.
- Hiszen foglalt helyünk van, ráadásul még van majdnem fél óra a film kezdetéig - akadékoskodom.
- De mi van, hogyha már mindenki  odabenn ül? Ráadásul még popcornt is kéne vennünk... mi van, hogyha hatalmas sor áll a pénztár előtt? - döbben le saját oktalanságán.
Még mielőtt további elméleteket gyártana, sietősebbre fogom lépteimet, és a következő percben már ott is állunk a bejárat előtt, vígan tartva a biztonsági őrnek a jegyeinket. A komor arccal megáldott férfi bajt jóslóan mér  minket végig, még a személyinket is elkéri, majd unottan nyitja meg előttünk a kaput.
Katie izgatottan megy el a nassolni valókért, mialatt én a mosdót készülök birtokomba venni. Mosolyogva barátnőm boldog hangulatán tartok a női részleg felé, mikor hirtelen egy magas, fekete hajú, jól öltözött srác lép rá a lábamra.
- Áú! - kiáltok fel, és szomorúan veszem tudomásul, hogy hófehér cipőm fekete árnyalatban pompázik.
- Jaj, ne haragudj... csak izé, sietek - magyarázkodik.
- Azt látom... - mondom, miközben zavartan a hajamba túrok.
Nem tudom, mi lelhetett, de a fiú társasága valahogy idegessé tesz. Nem telik bele egy tizenöt másodperc sem, máris minimum kétszer simítottam végig a ruhámon és többször beletúrtam hosszú tincseimbe.
- A cipőd... igazán sajnálom - mondja hirtelen, miközben karjával a vállamhoz ér.
Mintha villámcsapás érte volna testemet, összerezzenek.
- Ó, nem történt nagy baj. Majd otthon kimosom - válaszolok, mire meglepett arcot vág.
- Zayn, gyere már, mindjárt kezdődik... és tudod! - kiáltja hirtelen egy göndör hajú fiú, aki mellett egy nagydarab, fekete ruhás férfi áll.
- Sajnálom még egyszer, azt hiszem, menne kell - közli, majd gyors léptekkel elindul barátja felé.
A távolban Katie tűnik fel, és kezével az órájára mutogatva int, hogy siessek. Így a különös idegen nyomában megyek barátnőmhöz, ám még mielőtt odaérhetnék, egy sikítást hallok a hátam mögül.
- Lányok, lááááányok - sikongat egy fiatal kislány, miközben az előbb megismert fiúra mutogat. - ITT A ONE DIRECTION! - kiáltja még mindig megemelt frekvencián.
- Jenna, gyere már! Lassan a reklámoknak is vége - s ezzel eltűnik mindenki a szemem elől, már csak a hatalmas kivetítő vásznat látom magam előtt.
- Üdvözlök mindenkit ezen a szép estén! - lép be egy férfi a látókörömbe, így gyorsan a helyünkre ülünk. - Nagyon sokat jelent számunkra, hogy teltházas premiert tarthatunk, így meglepetésvendégeket is hívtunk az alkalomra. Fogadják sok szeretettel a One Directiont! - s ezzel a két srác is előre megy, akiket nemrég láttam.
- Sziasztok! - köszönti mosolyogva a göndör hajú tag a jelenlévőket. - Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, így nem is húznám tovább a szót... - a mondatát nem tudja befejezni, ugyanis kezéből hirtelen a fekete hajú, Zaynként emlegetett srác kikapja a mikrofont.
- Szeretnénk néhány segítőt is hívni... - kezdi. - Először is azt a lányt, akinek nemrég ráléptem a lábára... Itt van? - kérdezi vigyorogva.
A lábaim mintha önálló életre keltek volna, szinte repülve megyek le a sorok között, fogalmam sincs, miről van szó, kik ők, vagy én mit csinálok éppen.
- Louis, Liam, ti is hívjatok embereket - utasítja zavart társait, akik ugyan nem értik, mit művel Zayn, de mivel nincs ellenükre a dolog, vidáman rikoltják kérésüket a mikrofonba.
- Szia - kacsint rám, majd maga mellé állít és megfogja a kezem.
- Szia - köszönök vissza suttogva, és magam sem értem, miért, lassan végigsimítok erős karján.
Remélem, hogy senki nem látja, mit művelek, Zayn sem adja tudtomra különösebb meglepettségét. Egyszer hirtelen rám néz, és mikor egyik társa van előtte, puszit nyom az arcomra...

Cseresznyés Barbinak sok szeretettel! :)
Remélem, tetszik!
Flóra xx