Remélem, tetszeni fog a rész! Ha elfelejtettétek volna az előzményeket, oldalt találjátok a címkéket, ahol fejezetenként mindegyik részt újra elolvashatjátok! :)
Flóra xo
Ismét egy csattanást éreztem az
arcomon. A fájdalom hatására automatikusan megeredtek a könnyeim, ám még időben
sikerült vissza tartanom őket. Azt az örömöt semmiképpen sem adhattam meg neki,
hogy lássa a szenvedésem.
Szemem sarkából észleltem, ahogy
Jenna keze megemelkedik, majd erélyesen ellöki tőlem támadómat, aki azonban
magával rántotta barátnőmet, így elkerülhetetlen volt, hogy mindketten a földön
végezzék.
A lány arcán egy pillanat
töredékéig a meglepettség suhant át, ám miután magához tért, szinte egy
mániákus gyilkos tekintetével nézett rám és Jennára.
Még mielőtt bántalmazta volna, gyorsan
felsegítettem, és a kislányt is magunkhoz húztam, aki földbe gyökerezett
lábakon állva nézte a jelenetet.
- Na, most mit csináltok? Hívjátok
a hercegeiteket? – kérdezte gúnyosan, miközben feltápászkodott.
- Jobb lenne, ha még azelőtt
elmennél, hogy bármelyik őr ideérne – próbáltam hatni rá, ám sajnos én sem
voltam biztos benne, hogy bárki is a segítségünkre sietne.
- Haha – nevetett fel. – Te sem
gondolod komolyan, hogy visszajönnek értetek, ugye? Mindannyian a kórház falai
között vannak, a többi lányt pedig – mutatott a szétszéledő tömegre – nem nagyon
érdekli a sorsotok.
Erre nem tudtam mit felelni. Gondolataim
közé beférkőzött a kérdés, hogy vajon a srácok miért nem jönnek ki értünk? Azt
hinnék, hogy van velünk valaki? Nem tudtam eldönteni. A velem szemben álló lány
számító tekintetéből sugárzott a gyűlölet. Nem hagyhattam, hogy elterelje a
figyelmemet, így aggályaimat besöpörtem a képzeletbeli szőnyeg alá.
- Tudod mit? Ha te nem mész, akkor
elmegyünk mi! – jelentettem ki reményeim szerint határozottan, majd a
körülbelül tízéves kislány kezét megfogva elindultam a kórház bejárata felé.
- Azt te csak hiszed, hogy hátat
fordítasz nekem! – sziszegte, s a következő pillanatban már éreztem is, ahogy
ránt egyet a vállamon.
A hirtelen jött fájdalomból
felsikítottam.
- Paul, engedj ki minket! –
próbáltam higgadtan meggyőzni immáron huszadjára menedzserünket.
- Te is tudod, hogy nem tehetem –
felelte, miközben aggódva ki-kinézett az ablakon.
- De Jenna és Emma odakinn van, az
isten szerelmére! Szerinted érdekel minket, hogy mi biztonságban vagyunk-e vagy
sem? – emelte fel Niall a hangját.
- Na, jó, én kimegyek – indultam el,
miután kintről ordibálás ütötte meg a fülemet. – Paul, ne állj az utamba, mert
a mindenható szentekre esküszöm, hogy később megbánnám, amit tennék – néztem a
szemébe.
- Zayn, higgadj le. Nincs semmi
bajuk – állt elém az egyik, számomra ismeretlen őr.
- Engedd ki őt – utasította Paul.
- Őket – javította ki Niall, s
ahogy hátrapillantottam, észrevettem, hogy Harry, Louis és Liam is közvetlenül
mögöttem áll.
Hálásan néztem barátaimra, majd
elindultunk az ajtó felé.
- Mi is velük megyünk. Valami nincs
rendben – hallottam még Paul hangját, ahogy a többi őrrel utánunk jönnek.
Szinte minden idegszálammal a
külső zajokra figyeltem, s amint egy sikítás ütötte meg a fülemet, elkezdtem
rohanni. A szívem a torkomban dobogott, ahogy kirontottunk az épületből.
Pár másodperc múlva már újból azon
a helyen álltunk, ahol örömet akartam szerezni Emmának. Azonban az a jelenet,
ami kibontakozott a szemem előtt biztosított arról, hogy ismét ártottam neki.
Egy pillanatig nem bírtam
megmozdulni, egy hang sem jött ki a torkomon. Emma vérző orral, hátracsavart kézzel
állt egy lány előtt, miközben Jenna egy kislányt próbált elvinni a közelükből.
Mikor magamhoz tértem már közöttük
álltam, és dühömet csak nagy nehezen tudtam visszafogni Em bántalmazója iránt.
- Zayn… Zayn… - Emma hangja térített
magamhoz.
- Inkább vele törődj. A lánnyal
foglalkozok én – mondta alig hallhatóan Paul, ahogy lehámozta az ujjaimat a
karjáról.
Megütközve néztem a kezeimre. Fel
sem tűnt, ahogy minden erőmet összeszedve arrébb vittem a lányt, és egy ideig görcsösen lefogva tartottam.
Szinte sokkos állapotban hátráltam pár lépést, majd hátat fordítottam neki és megpróbáltam Emma szemébe nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése