Fokozatosan
Írta: Szalai Flóra
Boldogság.
Fájdalom, üresség.
Konok vagyok,
Lázadok, s tüntetek.
Mind hiába.
Nem veszik észre,
Nem kérdezik, mit érzek.
Nem zavar… nem… Nem.
Hogy fáj-e?
Magam sem tudom.
Már érdeklődnek.
Szinte percenként jönnek a kérdezők.
Lepereg rólam.
Hidegen hagy a hirtelen jött roham.
Kaotikus, mennyit változott minden.
Mikor lázadtam a figyelemért,
Némán hullt el minden szavam.
Most tényleges hallgatásom
Sikolyként ébresztette fel a kábaságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése